Pécsről dióhéjban – történeti összefoglaló

Pécs város megye- és püspöki székhely, a Mecsek hegység déli lábánál, az ország déli részén fekszik. Történelmi jelentőségű, 162 ezer lakosával az ország ötödik legnagyobb városa. A rómaiak alapították a II. században, Sopianae néven, a IV. században már virágzó tartományi székhely volt.
Az általános magyar városképtől némiképpen eltérve, Pécs "grafikája" nem tűnik ki közterületeinek tágasságával. A hegyvidék és a síkság találkozása tipikusan kedvező gazdaságföldrajzi körülményeket teremtett a város létrejöttéhez. A város térképét tehát a geológiai viszonyok is meghatározták, melyek a szervezett életmódok fenntartásához olykor erőteljesebb garanciákat biztosítottak, mint a történelmiek.
Pécs a műemlékek városa. A korai kereszténységet idéző Ókeresztény Mauzóleum IV. századi épülete a város páratlan látnivalója. 1367-ben Nagy Lajos király Pécsett hozta létre az első hazai egyetemet. A középkori Pécs virágkora a XV. század második felére tehető. Ekkor élt Janus Pannonius pécsi püspök, a magyar humanizmus legnagyobb költője is. A XVI-XVII. századi török megszállás nyomait a város több pontján láthatjuk. A barokk építtetők közül Klimo püspök tevékenysége kimagasló, nevéhez fűződik az első hazai nyilvános könyvtár megalapítása. 1780-ban Pécs szabad királyi városi rangot kapott, s ezzel erőteljes polgárosodás és gazdasági, ipari fejlődés indult meg.
Kb. 1840-től épültek fel Pécs fontos intézményei, hivatalai, köz- és magáncélú lakóépületei, a város mai arculatát zömében az akkor zajló építkezések következtében nyerte el.

Az 1850-60-as években létesült gyárak (pl. Zsolnay Kerámia) országos hírűvé váltak és napjainkban is működnek, valamint a Littke-pezsgő és az Angster-orgona is kiemelkedő jelentőséggel bír. (az 1869-ben épült zsinagógában látható az első Angster-orgona).
Polgári lakóházak és középületek is épültek, mint pl. az Egyetemi Könyvtár, a Pécsi Nemzeti Színház, az Elefántos-ház. A Széchenyi tér, a város főtere is ekkor vált egységessé. Pécs a XX. századi művészek munkáit is gazdagon bemutatja: a Csontváry Múzeum, valamint a Káptalan utcai kiállítótermek sora (a Vasarely Múzeummal és az Amerigo Tot-kiállítással, valamint Shaár Erzsébet: „Utca” c. különleges alkotása) nagy hatású élményt nyújtanak. A Bazilika közelében a tizenhárom Aradi Vértanú szobra az országban egyedülálló módon egy helyen látható.

Pécs mindig soknemzetiségű település volt, kulturális rétegek rakódtak egymásra, nemzetiségek hagyományai, értékei ötvöződtek két évezredes története során. Magyarok, horvátok és svábok ma is békében élnek egymással gazdag kulturális polaritásban, így nem meglepő, hogy a város 2010-ben Essennel és Isztambullal együtt Európa egyik kulturális fővárosa lett. A 2005-ben elfogadott és győztesnek hirdetett pályázat döntő részét a civilek írták, így a Pécs Kulturális Főváros 2010 Projekt valóban Pécs programja volt. A program négy kulturális beruházásra épült: Pécsi Konferencia- és Koncertközpont, Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Múzeumok utcája és a Zsolnay Kulturális Negyed. Ezeket még kiegészítették közterek és parkok újjáélesztése, amelyek mind az Európai Unió társfinanszírozásában valósultak meg. A megtisztelő cím hatalmas fejlesztéseket indított el a városban. Új, modern szállodák, bevásárlóközpont és irodaházak épültek.

Pécs 1998-ban elnyerte az UNESCO Városok a békéért-díját a kisebbségi kultúrák ápolása, valamint a balkáni háborúk menekültjei iránt tanúsított befogadó, toleráns hozzáállása miatt. A város 2007-ben harmadik, 2008-ban pedig második lett az Élhető Települések (The LivCom Awards) nemzetközi versenyének 75 ezer és 200 ezer lélekszám közötti települések kategóriájában.

„Pécsi morzsák" – érdekességek városunkról

„Pécsi tüke”:

Önnek biztosan idegenül hangzik ez a kifejezés, azonban a városba érve elképzelhető, hogy találkozik vele (pl. egy nemrég alakult busztársaság, a Tükebusz is ezt a nevet viseli). Régi pécsiektől még lehetett olykor ezt a kérdést hallani, hogy "Te tüke-pécsi vagy?" Nos, pár mondatban itt a magyarázat: Pécsett mindig is nagy kultusza volt a szőlőtermesztésnek, borászatnak. A Mecsek városfelőli lankás oldala, míg nem volt ennyire beépítve, gyakorlatilag jóformán csak szőlőkből állt. Minden tehetősebb pécsi családnak volt itt szőlője, így a „tüke” kifejezés tulajdonképpen szőlőtőkét takar. A pécsiek ezt a megnevezést a Pécsett született, és több generáción keresztül pécsi felmenőkkel rendelkező polgárra mondják, melynek mai jelentésébe az is beletartozik, hogy az igazi tüke sokat tesz városa fejlődéséért és lakosságáért.

Hársas Apartman elhelyezkedése Hársas Apartman elhelyezkedése

A város legszebb épülete

Nos, valószínű, nem az én tisztem eldönteni ilyesmit, egyáltalán, lehet-e bármely épületet is kinevezni e cím magasztos viselőjének, ez önmagában is vitatható, hiszen városunkban számos olyan csodás épület található, mely méltán megérdemelheti ezt a kitüntetést (pl. Nemzeti Színház, Postapalota, volt Megyeháza, stb.), azonban én mégis, csakis a szívemre és megérzésemre, no és egy semmihez sem fogható vizuális élményre hagyatkozva állítom egy pécsi épületről, hogy ez a városban a legcsodásabb, mégpedig ez nem más, mint: az MTA Székház, azaz a hajdani Vasváry-villa!

Íme néhány fotó róla:

Hársas Apartman elhelyezkedése Hársas Apartman elhelyezkedése Hársas Apartman elhelyezkedése

A villa története:

A villa a Vasváry-család számára épült a város feletti lankás hegyoldalban, Szkókó és Bálics találkozásánál. Vasváry György (1841-1905.) jómódú pécsi fűszer-, szerszám- és vasáru-kereskedő volt.

Az 1884-ben tervezett egyemeletes, háromszintes épület stílusa historizáló eklektikus, az észak-itáliai reneszánsz hagyományokat hazai barokk és klasszicista elemek egészítik ki. Az épület tervezője és a kőműves-, valamint az ácsmunkák kivitelezője Szánthó Antal pécsi mester volt. Az épületszobrászati munka Zsolnay Vilmos gyárában készült. Kiemelkedő értéke a színes mázas majolika domborművekkel gazdagon díszített déli homlokzat (1897). (Érdekesség, hogy a villát kizárólagosan helyi mesterek közreműködésével építtette a tulajdonos).

A homlokzat felső sarkában balra Vasváry György, jobbra Vasváryné Rüffl Mária egymás felé forduló portréja látható. A két oldal közti falsíkon élére állított négyzetformákban a négy évszak allegóriája - a budapesti Műcsarnok homlokzatán elhelyezett alkotások másodpéldányai. A villa kertjében több szoboralkotás látható, a főlépcső előtt pedig az Alpár Ignác tervezte herkulesfürdői mázas kerámia kút másodpéldánya áll.

A villa belseje az átalakítások ellenére szerencsére sokat megőrzött eredeti díszítéséből. A ház külső és belső falaira a korabeli Inventárium (felhasznált díszítőkerámiák jegyzéke) alapján 1296 különböző színes kerámia díszítőelem került, ebből 1240 az épület belsejében. Az épület 1952-es államosításáig a család tulajdonában állt. Ezt követően lakásokra, társbérletekre osztódott, majd 1969.-ben a Pécsi Akadémiai Bizottság kezelésébe került, ettől fogva - annak ellenére, hogy nem élvez műemléki védettséget - különös gonddal őrzik az értékeit.

Amilyen élményben itt része lesz az embernek, az feledhetetlen, állítom… Ha nem tudnánk, Pécsett járunk, méltán lehetne azt képzelni, valamely olasz város mediterrán palotáját látogatjuk meg talán valahol Toscanában.

Ahogy átlépünk a nagy vaskapun, egy elzárt, elvarázsolt világban találjuk magunkat, egy kastélyparkhoz hasonlatos szép kertben. És akkor, kis meghitt séta után egyszercsak megpillantjuk az épületet. Hosszú lépcsősora tövében egy-egy kissé bizarr hasaló Zsolnay szoboralak, mely félig nőalak, félig oroszlán, fogad… (Hozzájuk hasonlóak megtalálhatók a Zsolnay-negyedben!)

Felérve a lépcsőn, a benti atmoszféra pedig egyszerűen lebilincselő. Az igazi, hamisítatlan főúri villahangulat hatása alatt szinte pisszenni sem merünk. Míg megtekintünk egy-egy szintet, minduntalan elakad a lélegzetünk. Az építészet káprázatos: a szép arányok, tágas terek, az intarziás parketta, a hatalmas kristálycsillárok, festmények, Zsolnay épületdíszek, melyek a mesék világába visznek… Mind-mind részei ennek a nagyon felemelő élménynek. Közben érezzük a régi Pécs nagyjainak jelenlétét: pl. Zsolnay Vilmosét, aki nagyon jó barátságban állt a házigazdával, és sokszor megfordult itt. Az egyik teremben mellszobra is tiszteleg emlékének.

Ezt a lélegzetelállító csodát sajnos, turistaként már nem lehet látogatni, csakis az MTA keretein belül szállóvendégeknek, vagy rendezvények résztvevőjeként, azonban a parkjába be lehet menni.

Szívből tudnám ajánlani minden Pécsre látogatónak, akit nem hagynak hidegen az építészet csodái, jöjjön fel ide; mert nos, ez egy CSODA, csupa nagybetűvel! (a villáról készült további fotókat megnézheti a „Fotók – Pécs és vonzáskörzete” képei között)


Mandulavirágzás:

Pécsett van egy nagyon szép kora tavaszi természeti jelenség, a mandulavirágzás, mely Janus Pannonius óta a műveltség sajátos pécsi szimbóluma. Mivel szerencsére megmaradtak és ma is nyílnak mandulafák a Mecseken, ez a jelenség egészen elbűvölő tavasz-hangulatot lop az amúgy még szinte alvó márciusi tájba, amikor hirtelen, halványrózsaszín virágaikat egyszerre kibontva tárják ágaikat az égnek és a meleg napsugaraknak e kedves fácskák. Főként a Havi-hegy van jól ellátva mandulával, ezért még magasztosabb az egésznek a hangulata, hiszen ott áll a kis Havi-hegyi kápolna is, így együtt pedig ez a látvány szívbemarkolóan lenyűgöző, és szinte azt sugallja, hogy a Jóisten ismét kegyes volt a pécsiekhez, enyhe tél után hamar virágzó, langy tavaszt is ád nékik. Olyannyira pécsinek tekintjük ezt a jelenséget, hogy városunkban ünnepként köszöntjük, így évek óta pl. egy pécsi rendezvénysorozat, a Pécsi Tudományegyetemen megrendezésre kerülő „Mandulavirágzás Tudományos Napok” is e szép jelenségről kapta a nevét.

Egy érdekesség nem túl régről: 2008. évben a mandulafák már február 22-én kivirágoztak városunkban.

Szinnyei Júlia: Öreg mandulafák c. regénye is tipikusan pécsi ihletésű, itteni helyszínű (a Kálvária-domb tövében játszódik. Érdemes elolvasni – kissé keserédes, de szép, tartalmas, szívhez szóló regény).

Hársas Apartman elhelyezkedése

Havi-hegy (a kápolna története, legendája):

Talán észrevette, hogy jellegzetes pécsi látképként fotókon, képeslapokon feltűnik egy, a város felett magasodó oromzatra emelt, vakítóan fehér falú, piros tetejű kis kápolna - ez nem más, mint Pécs egyik meghatározó jelképe, a Havi-hegyi, azaz Havas Boldogasszony Kápolna.

Ha idegenként látogatnék a városba, én mindenképp kíváncsi lennék a történetére, mivel a hely és ez a kis templom páratlanul szép, magasztos látványt nyújtanak. Nos, most röviden megosztom Önnel, íme:

A kápolnát a legenda szerint a pécsiek építették az 1690-es nagy pestisjárvány idején, mely megtizedelte a város lakosságát. Fogadalmi templom e kis kápolna, mivel a helyiek fogadalmat tettek, ha a veszély elmúlik, emlékkápolnát emelnek a Havi-hegy tetején.

A polgárok felajánlották a kápolnaépítést, de nem tudták eldönteni, hová építsék. Ekkor egy szentéletű kispapnak álmában megjelent Mária és azt kérte, ott legyen a kápolna, ahol az éjjel hó esett. Az emberek hitetlenkedve fogadták ezt, mert lehetetlennek tartották, hogy augusztusban hó eshet. Mégis elindultak keresni, és a „Kakasdombon” (a Havihegy korabeli neve) megtalálták a hófoltot, ahogyan azt az álom jelezte. Vannak, akik azt tartják, hogy innen ered a Havihegy és a kápolna elnevezése. A pécsiek állítólag az építőanyagot kezükben, vállukon vitték fel a hegyre, a fehér sziklákra. Amúgy különös párhuzam van e tekintetben a római Santa Maria Maggiore Bazilikával, ugyanis a két templom története sok egyezőséget mutat, és szorosan összekapcsolódik: A legenda szerint a 4. században Liberius pápa (352. május 17. – 366. szeptember 24.) idejében az örök városban egy János nevű gazdag patrícius és felesége elhatározták, hogy vagyonukat a Szent Szűznek ajánlják fel. A Szent Szűz álomban megjelent a házaspárnak és tudtukra adta, hogy azon a helyen, amelyet másnap hó fog borítani, templomot kell emeljenek tiszteletére. Így történhetett, hogy – bár augusztus volt – a következő napra virradóra Róma hét halmának egyikét, az Esquilinust hó borította. A Szűzanya e szentélyét ezért Havas Boldogasszony bazilikának is nevezik. A pécsi Havihegyi templom barokk főoltárán látható - üveglappal védett - olajfestmény a Havas Boldogasszonyt ábrázolja a karján ülő gyermek Jézussal, aki kapcsos könyvet, a Szentírást tartja kezében. Az oltárkép ennek a fent említett római Santa Maria Maggiore Bazilika oltárképének hiteles másolata, melyet elkészülte után hozzáérintettek az eredeti kegyképhez; ezt tanúsítja a festmény jobb alsó sarkában lévő bíborszínű pecsét is.

A kápolnát amúgy később bővítették, majd az 1780-as tűzvész után újjáépítették copf stílusban.

A legenda egyébként úgy tartja, hogy Pécset „szereti a Szűzanya”; talán épp azért, mert hozzá könyörgött a pécsi nép a nagy pestisjárvány idején. Több megtapasztalás is van ezzel kapcsolatban. Pl. az, hogy a háborúk idején a bombázások szinte teljesen elkerülték Pécset. Voltak persze harcok, de korántsem érte a várost akkora támadás és kár, mint pl. más városokat.

„1.Üdvözlégy, szép Szűz Mária,
Pécs városnak hű csillaga,
Ím a boldog Szűzanya
Áldását reánk ontja.

2.Szép ünnepre virradtunk ma,
Havi Boldogasszony napra.
Magyarok Nagyasszonya,
Légy híveid gyámola.”

(részlet a Havihegyi Búcsúskönyvből)

Havi-hegy Havi-hegym Havi-hegy Havi-hegy Havi-hegy Havi-hegy

A kápolnához állítólag csodás gyógyulások is kapcsolódnak. A legendák szerint több súlyos, illetve gyógyíthatatlan beteg nyerte itt vissza életerejét, egészségét, miután belépett a kis templomba, és imádkozott Máriához.

Egy érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy a kápolnában lévő Szent Jakabnak, a zarándokok védőszentjének XVIII. századi festett faszobra fölött egy-egy üvegezett falitárlóban azok az ezüstözött fogadalmi tárgyak láthatók, melyeket az imameghallgatások utáni gyógyulások örömére helyeztek el itt hálás elődeink. (személyes hozzáfűznivalóm ehhez, hogy úgy érzem, az én imámat mindig meghallgatta Mária: ha beteg voltam, végül kiderült, nincs olyan nagy baj, vagy éppen a vártnál jobbak voltak az eredményeim, stb. Sőt, egy igazán nagy betegért, aki nagyon közel áll hozzám, is imádkoztam, akinek végül sikerült kijönnie a kórházból… Lehet persze, enélkül is jól végződött volna a történet, és a Szent Szűz nélkül is meggyógyult volna, de ki tudja… Jobb elhinni, hogy valóban az Ő keze volt a dologban… Smiley Mindenesetre ha valami baja van, vagy valakiért aggódik, hogy gyógyuljon meg, mondjon itt egy imát, meglátja, „működni fog”! Elárulom, nekem ha bármi bajom van, azonnal megyek a Havi-hegyre! Persze gyalog, fel a meredeken; hogy ezzel az apró kis „vezeklésemmel” is elnyerjem Mária kegyét… Smiley)

Egyébként a kis kápolnát – örvendetes módon – nem rég felújították, szépen megújult a homlokzata, ismét hófehéren, szinte vakítóan ragyog ki a környezetéből, ugyanis a vakolat javítása, festése is megtörtént, mely már nagyon időszerű volt a kissé kopottas kinézet miatt. Én – ha mást nem is– ezt a kis kápolnát mindig ápolnám, karbantartanám, hiszen ez egy olyan jelképe a városnak, mely mindig meghatározó jelleggel fog bírni magasztosságával, fennköltségével.

Amúgy, ha véletlenül épp úgy tartózkodik városunkban, hogy augusztus 5.-e is beleesik szabadságába (minden évben ez a havihegyi búcsú napja), akkor javaslom – még ha akár ateista is –egyszer jöjjön fel ide egy búcsús szentmisére - az élmény felejthetetlen lesz. Monumentális, letaglózó erővel bír, amikor a pécsiek egy szív, egy lélekként énekelnek és imádkoznak a kis kápolnában és kint, a hegyoldalon mindenfajta korosztályból. A pécsi nép példátlan összefogása, együvé tartozása és a közös ima ereje valami olyan különös hatással van a kívülállóra, hogy állítom, napokig benne marad az emberben. Imádkoznak itt a szenvedőkért, a szegényekért, a gyermekekért, és városunkért; hogy ez a nagyon megsebzett, sok tekintetben kifordult világ kicsit jobb lehessen. A csodás hangú kántor hölgy által fennkölten, szépen csengenek a válogatottan magasztos énekek. Megtisztulva, de mindenképp átszellemülve léphetünk ki a kis templom kapuján, miután a mise végén egy torokként zengjük, hogy „Magyarországról, édes hazánkról, ne felejtkezzél el szegény magyarokról!”

Havihegyi-nagybúcsú
A Havas Boldogasszony körmeneten éppúgy gyalogosan mennek fel a városból a Havihegyre, mint régen, akik az építőanyagot vitték a vállukon – most ereklyéket, kereszteket, zászlókat visznek a lelkes hívek

Havihegyi-nagybúcsú
A Havihegyi Búcsú – kint is, bent is rengeteg nép gyűlik ilyenkor össze, jellemzően kint énekelnek és imádkoznak, és a híres oltárképet (Mária a kisdeddel) is kiteszik ilyenkor.

Pécsi nép:

De nem csak a fenti történetből tűnik ki, hogy a pécsiek kitartó, céljaikat elérni tudó, büszke és akár erejükön felül is teljesíteni képes emberek.

Gondolta volna, hogy a török idején Pécs gyakorlatilag majdnem teljesen elpusztult? A 143 évig tartó török uralom Pécsett 1686. októberérben szűnt meg. A felszabadítás Badeni Lajos nevéhez fűződik, aki felrobbantotta a várba vezető vízvezetéket és ezzel a törököket három nap alatt megadásra kényszerítette. Elsőnek Makár János huszárezredes hatolt be a várba. Emlékét a város nyugati szélén lévő hegy neve őrzi.

A felszabadulást borzalmas harcok előzték meg. Aki életben maradt, elmenekült, és a Mecsek barlangjaiban keresett menedéket. Polgári lakosság alig maradt. Állítólag 80 család élt itt mindössze, mások szerint 1686-87. telén Pécsnek egyetlen polgári lakosa sem volt. Úgy látszott, hogy Pécs befejezte életét, és soha többé fel nem támad. Ez megfelelt volna a császári udvar szándékának is, mely úgy tervezte, hogy Pécset veszni hagyja és törli a magyar városok sorából.

Az elgyötört magyar nép azonban a császári tábornokok és prefektusok, valamint saját urainak sanyargatásai, a mérhetetlen adóterhek és az állandó fosztogatások ellenére is, lassan-lassan visszatért a romok közé. 1687-ben erőteljesebb német bevándorlás növelte Pécs lakosságát. Tizenöt évvel a törökök kiűzése után ismét 3000 lakosa volt Pécsnek.


A pécsi lakatfal:

Ez is egy tipikus pécsi nevezetesség, bár állítólag már más városokban is kezdi megvetni a lábát e kedves kis szokás, történetesen az, hogy mind több szerelmespár egy általa spontán kijelölt helyen, egy úgynevezett lakatfalon lakatokat helyez el, így bízva a szerelem örökkévalóságában. (azt tartják, hogy a kulcsot a szerelmeseknek lehetőleg együtt be kell dobni egy olyan helyre, ahonnan garantáltan többé nem szedhető ki, hogy ne lehessen újra kinyitni a lakatot! Smiley Legyen ez egy csatorna a városban, vagy folyó, tó, tenger, szakadék, stb…)

Két egymást követő lakatfal is van nálunk, egy-egy régi belvárosi épületen lévő kis kerítést „támadtak meg” a szerelmesek, és mostanra olyannyira sűrűn lett telekattintgatva lakatokkal, hogy már-már veszélyeztette is az épületet, félő volt, hogy a tetemes súly miatt ki fog dőlni a kerítés, ezért azt nemrégiben felújították, megerősítették. Rendkívül sok érdekes, különleges lakat van itt, a szebb darabok akár jelentős értéket is képviselnek. Van itt régi, elfeledett formavilágú, rozsdás, sokféle színre festett, vannak olyanok, amelyekre rágravírozták a neveket, szíveket, de vannak olyanok is, amikre csak simán filccel firkáltak; vannak rézből, különböző fémekből, rozsdamentes acélból készültek, aprócskák és óriási, nagy, patkó alakúak, amelyek akkorák, mint egy kisebb női retikül, szóval, gazdag a repertoár. Sokszor fényképezkednek előtte a párok, de vadidegenek is, főleg turisták, külföldiek. A szerelmesek, ha még évek múlva is azok, jóleső érzéssel látogatják meg a falat, és boldogan keresgélik lakatjukat. Sajnos, egy idő után nem találják, no, nem azért, mert valaki gonosz módon lefűrészelte volna, hanem mert az újabb szerelmesek „elébük tolakodtak”, így eltűnnek és már nem látszanak a régi lakatok. Szóval, szerintem nagyon kedves, aranyos kis szokás ez, érdemes megtekinteni a „megpecsételt szerelmeket” (ezt a címet adtam egy erről szóló képemnek, íme):

apartman pécs, olcsó apartman pécs, szállás pécs

Egyébként a közeli trafikos hölgy tanulhatott marketinget, mivel ügyesen kiaknázta ezt a lehetőséget: ugyanis lakatot lehet nála kapni, így a párok helyben már meg is vásárolhatják, és mindjárt el is helyezhetik lakatjukat. Smiley

(a lakatfal „elérhetősége”: Pécs, Janus Pannonius utca – Széchenyi tértől Sétatérre vezető kis köz).


Pécs és a Zsolnay – Az eozin titka:

Egy ismerősöm mesélte, hogy Amerikában járva egy ottani lakossal beszélgetett, és elmondta neki, hogy ő Pécsről jött. Az illető restellkedve kicsit, de bevallotta, hogy nem igazán van még arról sem fogalma, pontosan hol is van Magyarország, nemhogy Pécs, de annyit tud, hogy Pécs egy szép város, és ami eszébe jut róla, az a Zsolnay… Valóban, Pécs és a Zsolnay név örökre összekapcsolódott. Zsolnay Vilmos valami olyan nagyszerűt alkotott abban az időben, ami igen meghatározóvá vált városunkban, hiszen lépten-nyomon belebotolhatunk valamilyen Zsolnay-emlékbe. Ennek sok szép, míves középület a bizonyítéka, az itthagyott „névjegy” számtalan formában megnyilvánul (cserepek, épületdíszek). Nem ritka az sem, hogy Pécs régebbi magánházaiban, polgári lakásaiban fellelhetők még eredeti, díszes Zsolnay kandallók. Zsolnay Vilmost egyébként azt hiszem, nem túlzás, de nyugodtan nevezhetjük egy nagyszerű elmének és embernek, hiszen egy személyben volt gyáriparos, művész, üzletember. Ő alkalmazta dísztárgyain először az eozint, a lüszteres mázat, melynek gyártástechnológiáját ma is hétpecsétes titokként kezelik. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületek díszítésére használt fagyálló pirogránit is, melyet pl. Budapest több szép épületén is megtalálhatunk.

Az eozin titka:

Gondolom, talán a nem pécsiek is láttak már eozint: azaz jellemzően kékeszöld, illetve sárgás, különös fényű dísztárgyakat, melyeket semmivel sem lehet összetéveszteni, oly egyedi a kinézetük. Sok kultikus, ismert figurát - melyek gyártása évtizedeken át folyt - tartanak számon közülük, mint pl. a Tudós Baglyot, a Rákos tálat, a Játszadozó medvéket, az Anonymust, a Térdeplő aktot, a Bölényt - ezek nagyméretű figurák (természetesen a teljesség igénye nélkül történt a felsorolás), míg számtalan kis dísztárgy is kikerült a gyárból, mint pl. a Zsolnay kút, a Róka, a Béka, a Macska, az Eozin kislány, a Kutya stb.

Az eozinnak egyébként nem csak a megjelenése lenyűgöző, a neve is költői. Tudta-e, hogy honnan ered? Ennek a különleges technikának az elnevezése a görög „eos” (hajnal) szóból származik, feltételezések szerint azért, mert az első sikeres darabok halványpiros színe a hajnal pírjára emlékeztetett.

Történetéről dióhéjban: Az eozintechnika alapját képező redukciós lüszter készítés perzsa eredetű, az üvegművességből átvett eljárás, melyet már a VIII-IX. században is alkalmaztak arab, illetve egyiptomi fazekasok. Akkoriban talán a nemesfémeket próbálták pótolni velük, hiszen nem voltak elérhetőek mindenki számára. A XIX. században azonban a fémfényű mázak (lüszterek) előállítása már elfeledett technika volt. Újra felfedezni kvalitása, de főleg esztétikuma miatt akarták. Az angolok és franciák ebben természetesen versenyeztek egymással, gyártottak is a Zsolnayhoz hasonló fémes fényű mázakban pompázó tárgyakat. Magyarországon Petrik Lajos, a budapesti Ipariskola igazgatója és Wartha Vincze, a Műegyetem professzora kísérleteztek sikeresen a redukciós mázakkal. Zsolnay Vilmos az ő kísérleti eredményeikre támaszkodva, önállóan fejlesztette tovább a technológiát. 1900-ban, a Párizsi Világkiállításon elsöprő sikert aratott az eozinos máz kétféle verziójával, a zölddel és a pirossal. A tárgyak fantasztikus fényárban úsztak, és ez megbabonázta a közönséget. Habár az angolok és a franciák is már kísérleteztek ezzel az eljárással, vannak olyan tárgyak, amelyeknél a fazonkönyv alapján tudjuk, hogy a zöldes lüsztert használták már Zsolnaynál az 1870-es években is...Ez döbbenetes, hiszen ebből is kiderül, hogy milyen mestere volt szakmájának Zsolnay Vilmos.

apartman pécs, olcsó apartman pécs, szállás pécs
A Zsolnay-kút a Széchenyi téren; Pécs egyik jelképe. Az ökörfejű vízköpők eozin-technikával készültek.

Zsolnay Vilmos a gyár mögött magasodó, szelíd lankás domb tetején nyugszik a fia, Miklós által emeltetett mauzóleumban. Mivel az évtizedeken át mostoha sorsú, pusztulásnak indult romos mauzóleumot – melyet szerencsére a „Pécs 2010. Európa Kulturális Fővárosa Projekt” keretében méltóan és szépen felújítottak - korábban sajnos, többször kifosztották, mára már rajta kívül csak felesége, Bell Teréz és fia nyugszik itt.

Aki itt időz, önkéntelenül is megadja a tiszteletet az itt nyugvóknak. A Zsolnay-családot amúgy eléggé sok misztikum, titok lengi körül, egyik legérdekesebb az „eozin titka”, melyre egy pécsi lakos, ki szívén viselte a mauzóleum sorsát, állítólag rájött. Maga a mauzóleum is rejtélyek egész sora. Különös szimbólumok, melyek jelentésére, megfejtésére többféle elmélet létezik, illetve érdekes építészeti megoldások jellemzik, ahol mindennek jelentősége van: fényeknek, színeknek, alakzatoknak. A család és a temetés helyszíne körüli misztikumot növelte pl. már az a különös, kissé „morbid” tény is, hogy a gyáralapító koporsóját 1913. október 13.-án éjjel, telihold idején helyezték a kékeszöld színben pompázó szarkofágba. Ezért az 1901-ben emelt mauzóleum misztikus hellyé vált. Mondják, hogy a téli napfordulókor, amikor a Nap a zeniten áll, a beeső fény feltárja az eozin titkát... Csak résen kell lenni, és talán mi magunk is a titok tudói lehetünk...

A Zsolnay családról egy könyvet is ajánlanék figyelmükbe, ebben nagyon apró részletességgel, ugyanakkor megkapóan olvasmányosan bontakozik ki az életük, a gyár története, és minden, ami a családdal kapcsolatos. Igaz, régebbi kiadású mű, így leginkább antikváriumokban vagy használt tárgyakat árusító oldalakon lehet fellelni, ez a „Zsolnay – A gyár és a család története 1863-1948.”, Corvina Kiadó, 1980.

Részlet a könyvből:

„Az 1860-as évek végétől kezdve mi gyerekek kiváló, de kegyetlenül szigorú svájci nevelőnőnkkel, Madlen Styxszel idekinn laktunk az alsó udvarban, a magaslaton álló, később tanonciskolává bővített épületben. A sárgára festett ház faragott, barna oromzatával és ablakkereteivel kedélyes, falusias benyomást keltett. A kis kertben jázminbokrok és keskeny virágágyak között volt a reggeliző asztalunk, innen nyílt a lakószobánk is. A kertecskét észak felől meredek lejtő határolta, amely a léckerítésen túl átnyúlt a Greiner-kertbe. Ebben a kertben minden szabadon burjánzott, a fákká terebélyesedett orgona- és rózsabokrok virágait senki sem szakította le, a barackéréskor az aláhulló gyümölcs aranyszőnyegként terült el a zöld gyepen. Az öreg fák lombja között ezer meg ezer madár fészkelt – számunkra ez volt a meseország. Néha-néha megjelent egy öregember nagy, kopott szalmakalappal a fején, nézte a rózsáit, és hallgatta a madarakat. Amikor aztán az 1870-es évek elején nem jött többé, atyánk az örököseitől megvette a telket. Az elvarázsolt birodalom helyén kemencék és műhelyek épültek, meg az alsó és felső udvart összekötő széles kocsiút. Atyánk a kert rendezésére Erfurtból hozatott kertészt. Vele együtt tervezte és rendezte a kertet, s ültette a mai, gyönyörű öreg fákat. Munkájukat színpompás virágágyak jelezték, de ültettek spárgát és dinnyét is. A dinnyetermesztés édesatyánk kedvenc szórakozása volt. Egy erfurti kertészeti kiállításon első díjat nyert, mi pedig tréfásan dinnyevárnak neveztük a kertet. Mindezekre – mert jobban érdekeltek – sokkal tisztábban emlékszem, mint a műhelyben folyó munkára.”

apartman pécs, olcsó apartman pécs, szállás pécs apartman pécs, olcsó apartman pécs, szállás pécs

A Zsolnay-negyedről:

A Zsolnay-negyed a város ékköve. Nagyon örvendetes dolog, hogy az évtizedeken át szintén elhanyagolt, már-már pusztulással fenyegető gyáregyüttest gyönyörűen felújították, így méltó tisztelettel hódolhatunk e csodás épületek és tárgyak látványának, melyek elnyerték megérdemelt megbecsülésüket és helyüket. A „Zsolnay-negyednek” nevezett nagy kiterjedésű, bekerített gyárterület a városban igazi gyöngyszemmé vált, a kulturális életben meghatározó, iránymutató funkcióval, melybe Pécs „bohémsága” is bele van szőve, hiszen sok a direkt fiataloknak szánt program. Ide települt a Bóbita Bábszínház is, és a régi lebontásával és megsemmisülésével egy új planetárium is helyet kapott itt. Várja a negyed a gyermekektől kezdve a fiatalokon át az összes korosztályt, a művészeken és műkedvelőkön keresztül gyakorlatilag az egész lakosságot, hazaiakat, külföldieket egyaránt.. A friss szemléletre utal, hogy több vendéglátóegység és bolt is települt ide, így akár pusztán szabadidős programként is célpontja lehet a terület az ide betérőknek.

Ez a megújult városrész, mely egy 5 hektáros területet foglal magába, szinte egy külön város a városon belül. Maguknak a pécsieknek is újdonságként hatott a megismerése, felfedezése, hiszen a régóta pusztuló épületek környezetét szinte megközelíteni sem lehetett hosszú évtizedeken keresztül. Így a megyeszékhely lakói is örömmel keresik fel ezt az elvarázsolt, különös hangulatú parkot, melyen belül rendkívül sok szépségre bukkanhatunk: a kiemelkedő gondossággal, míves megmunkálással megalkotott ipari műemlékek, valamint a Zsolnay család számára épült különböző funkciókat szolgáló díszes, szép épületek önmagukban felejthetetlen élményt nyújtanak az erre fogékony szemnek. Érdemes elidőzni egy-egy szép részleten, valamint fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a felújítás is milyen hozzáértő kezekkel, nagy műgonddal, és a régi építészethez, tárgykultúrához, formavilághoz való alázattal zajlott – erre bizonyíték minden apró részlet, mely szemet gyönyörködtető egységgé alakult a negyed valamennyi létesítményében.

A parkban tett séta pedig valóságos lélekgyógyító „terápia”; különösen ősszel megkapó a színes lombok közül itt-ott ki-kikukucskáló romantikus kis szobrocskák, kutak, díszes oszlopok, különös figurák látványa. Számos pad, pihenő szolgálja a látogatók kényelmét, így időseknek, lábfájósoknak sem kell félni nekivágni a felfedezésének. (A parkba bárki ingyenesen bemehet, míg nem veszi igénybe valamelyik kiállítás, létesítmény látogatását – azok mindegyike ugyanis díjköteles). Kávézó, étterem és boltok is színesítik a funkciók palettáját.

Fő látnivalói (ezekre különböző variációkban „csomagajánlatokat” is lehet venni, ezek összevont jegyek, de külön-külön is válthatók belépők):

  • A Zsolnay Aranykora Kiállítás (Gyugyi-gyűjtemény)
  • Rózsaszín Zsolnay Kiállítás
  • Zsolnay Család- és Gyártörténeti Kiállítás
  • 1861 Kesztyűmanufaktúra
  • Labor, Interaktív Varázstér
  • Pécsi Galéria, M21
  • Bóbita Bábmúzeum
  • Planetárium (a „csomagajánlatok” nem tartalmazzák, külön kell jegyet váltani!)
  • Zsolnay Mauzóleum (a klasszikus értelemben vett negyeden kívül, bár annak közelében található, általában minden „csomagajánlat” tartalmazza a megtekintését)
Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs

A negyedben a sokféle funkció mellett azért persze mégis a fő attrakció az a rengeteg csoda, mely az egykori porcelánmanufaktúrából került ki: az elképesztően míves, különös gondossággal és művészi érzékkel megalkotott kerámia tárgyak, melyekből akár csak egy darab értéke is felbecsülhetetlen. A híres Gyugyi-gyűjteményt megtekintve bizton állítom, még annak a lélegzete is eláll, aki kevésbé értékeli a művészetek ezen formáját. Ugyanis a tárgyak mindegyike bár gazdagon díszített, de egy sem csiricsáré; valamennyi kitűnő esztétikai érzékkel készített, egyedi remekmű. A szecesszió oly szép megnyilvánulásai láthatóak itt, hogy az erre fogékonyak valósággal „lubickolhatnak” a tárlat megtekintése során. Külön említést érdemel a kiállítás rendkívül magasztos, finom és határozott ízlésre valló bemutatása; a letisztult fekete hátterek előtt remekül érvényesülnek és mutatnak az álomszép dísztárgyak. A különös megvilágítás, az eltalált ismertető táblák, feliratok mind-mind hozzájárulnak, hogy ez a kiállítás örökre emlékezetes maradjon a látogatók számára.

Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs

Tehát a Zsolnay-negyedet mindenképp látni kell. Ne késlekedjen hát Ön sem!

A Zsolnay-negyedről további képek is megtekinthetők a
Fotók - Csavargások a környéken alatt.

A Ferenciek Plébániatemplomának életnagyságú betleheme:

Ha Karácsony időszakában betér a Kedves Turista a pécsi Ferenciek Plébániatemplomába (Ferencesek utca), egy különös, roppant szép, míves dolgot csodálhat meg: a híres, életnagyságú alakos betlehemet. A pécsiek évtizedek óta „együtt élnek” ezzel a furcsa műalkotással (na persze, inkább a templombajárók találkoztak vele eddig is, de érdekességként sokan „csak úgy” betértek a templomba, és körülállták gyermekekkel, családtagokkal, rácsodálkozva a gigantikus méretekre és a míves kidolgozásra). Bevallom, történetéről nekem sem volt eddig információm, bár kislánykorom óta tudtam a létezéséről, hiszen nagymamámmal, szüleimmel időnként meg-megnéztük (gyermekként még nagyobbaknak tűntek az alakok, így picit megilletődve szemléltem a Napkeleti Bölcseket, Máriát és a Kisjézust. Arra is emlékszem, hogy a különös, meghitt templomi megvilágítás nagyban emelte az amúgy is fennkölt élményt, így – csodálkozásomban – meg tudtam állni, ha a nagyi pisszegett, hogy ne beszéljek hangosan, templomban az ugyanis nem illik! Smiley). Ez a nagyon szép kézműves alkotás nemrég bekerült a Pécsi Értéktár gyűjteményébe (megjegyzem:abszolút megérdemelten!), így történetéről végre olvashattam egy kicsit, íme:

A szobrokat a pécsi ferences rend Szent Ferenc oltárépítő műhelyében tevékenykedő fráterek és a hozzájuk csatlakozó helybéli világi, kétkezi munkások készítették közel 80 évvel ezelőtt. Ez a betlehem egyedülálló alkotás az egész országban, ezért alkalmas arra, hogy kulturális örökség kategóriában a Pécsi Értéktárba kerüljön – mutatott rá Decsi István, a Pécsi Értéktár Bizottság elnöke.

A faragott-festett betlehem 1940. Karácsonyára készült el, bemutatva a kisded Jézust, Máriát és Józsefet. Az alkotás alapanyaga siklósi fűzfa és mohácsi fűz-, illetve nyárfarönk. Egy évvel később állt fel a teljes betlehem pásztorokkal, angyalokkal, pulival, tehénnel, báránnyal, szamárral, tevével, elefánttal, napkeleti bölcsekkel. Minden Karácsony idején szentestétől Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáig, azaz február 2-ig csodálhatják meg az érdeklődők az egykori ferences barátok keze munkáját.

Ha ebben az időszakban erre jár, feltétlenül nézze meg, szép élménnyel fog gazdagodni!

Hársas Apartman elhelyezkedése

Hársas Apartman elhelyezkedése

Pécs – a diákok városa:

Pécs egyik jellegzetessége a nagy múltú egyetemnek és számos iskolának köszönhetően a mozgalmas diákélet. Ez óhatatlanul is magával vonja a haladó szellemet, a bohémságot, a sokszínűséget, a játékosságot, az új, merész ötletekre való fogékonyságot, hiszen a diákság, a fiatalság keresetlen bájával, szabadságra törekvésével, friss szemléletével „húzóerőt” jelent a városban, mely kedves és kreatív ötletekben is megnyilvánul (romkocsmák, különböző művészeti, alternatív helyek, érdekes kiállítások, alkotókörök, koncertek).

Azon sem lepődik meg nálunk senki, ha a dóm előtti téren, a fűben tavasszal mezítlábas-farmeros, önfeledten elnyúló fiatalokat lát, kik esetleg épp falatoznak, vagy vizsgáikra készülve könyveiket, jegyzeteiket bújják. Nem kapja fel arra sem már senki a fejét és nem csodálkozik, ha fekete bőrű, afrikai, arab, indiai, vagy japán, kínai, vietnami egyetemistákkal találkozik az utcán, közösségi helyeken. Sok, messze földről érkezett egykori diák szerzett nálunk diplomát, és lett belőle hazájában, esetleg akár itt kiváló orvos, kutató, gyógyszerész, stb.

A pécsiek megszokták a sokszínűséget, ezért sokkal elfogadóbbak, befogadóbbak az idegenekkel szemben, és ezzel szép példát mutatnak az esetleg még kicsit tartózkodó többi magyar településnek. Sokkal jobb látni, hogy segítőkészen, egy kedves mosollyal fordulunk a külföldiekhez, nem pedig acsarkodva, rosszallóan. Pécs szerintem ezzel is élen jár a magyar települések sorában; érdemes tőle tehát példát venni.


Pécs – a fesztiválok városa:

Szokás mondani, nálunk mindig zajlik az élet… Ugyanis városunk immár sok-sok éve, szinte tematikusan ad otthont különböző rendezvényeknek, fesztiváloknak, kiállításoknak. Nem titok, Pécsnek jelenleg talán legjövedelmezőbb bevételi forrása a turizmus. Megjegyzem, ennek erősítése szerintem is jó ötlet, és ehhez kapcsolódóan a fesztiválok, programok sorozatos szervezése. Az igaz, hogy a nívós rendezvények sokba kerülnek, ám a bevétel is tetemes, és az ehhez kapcsolódó kiszolgáló egységek, kisvállalkozások jövedelmezősége is jelentős, melyek mind-mind a városnak is „visszaforgatnak”. Gondoljunk csak bele: ha már eljön az idegen, itt fogyaszt majd itteni ételeket, itt vesz meg kézműves és egyéb termékeket, az idegeneknek szállás kell, amit itt vesznek majd igénybe (ez a városnak is pénz, hiszen a szállások leadóznak jócskán a városnak is), nemkülönben maguk a városlakók is felbuzdulnak egy-egy ilyen alkalomkor, tömegesen jönnek ki ilyenkor a terekre, fesztivál-helyszínekre, ahol szintén sokat költenek és fogyasztanak, szóval, mindenki csak nyer ezekkel a rendezvényekkel. Pécs már jópár igazán jeles eseménnyel büszkélkedhet a háta mögött, mint pl. az emlékezetes 2004.-es Nemzetközi Táncfesztivál, amikor az egész világról jöttek hozzánk táncosok, vagy José Carreras 2007-es látogatása, vagy pl. a 2015.-ös Europa Cantat, de említhetném érdekességként a 2014.-es Leonardo Da Vinci Kiállítást is, melyet rekordmennyiségűen néztek meg, továbbá tavaly kezdődött egy nagyon szép elképzelés (ami reméljük, folytatódni is fog), a Zsolnay Fényfesztivál is. Minden évben van egy kiemelkedő program, amolyan „nagy durranásként”, ezt érdemes figyelni a választék között (az éves programsoroló megtalálható a "Turisztikai ajánló - Kirándulási lehetőségek, programajánló" címszó alatt!).

Ajánlom tehát, „mazsolázzon” a kínálatból, és kapcsolódjon be egyszer Ön is, Kedves Turista, ha itt jár, valamelyik programba – már maga a hangulat magával ragadó lesz. Mi, pécsiek amolyan „olaszos derűvel” szemléljük az életet, szeretünk nevetni, jókat enni-inni, táncolni, zenélni – nálunk mindenki megtalálja a habitusának, érdeklődési körének megfelelő szórakozást, hiszen éppúgy lehet rocksztárokkal „zúzni” mondjuk az orfűi „Fishing On Orfűn”, mint elmélyülten hallgatni egy finom klasszikus zeneművet a Kodály Központban, ahol már számos igazán nagy művész is fellépett. De megnézhet egy jópofa zenés darabot a Pécsi Nyári Színház előadásában kint, a gesztenyefák alatt, azonban ha kedve tartja, rophatja a táncot, vagy legalábbis nézheti a táncosokat mondjuk a Sétatéren, vagy a Zsolnay-negyedben elmehet egy bábelőadásra, gyermekprogramra. Ha netán csak csendes elmélkedésre vágyik, felkereshet jópár művészeti kiállítást, de ha úgy tartja kedve, akár Szilveszterkor bulizhat is a Széchenyi téren a pécsiekkel. És akkor még nem is említettem a „kulináris élvezetek” rajongóinak kiszolgálóit: a Sétatér Fesztivált, Pécsi Napokat stb., ahol a pirosra sült malacpecsenyétől kezdve a finom, helyi borokig mindent megkóstolhat, mi szem-szájnak ingere. Szóval, egy biztos: nem felejti el ezt a várost!

Pécs – a fesztiválok városa Pécs – a fesztiválok városa Pécs – a fesztiválok városa
Képek a 2004.-es Nemzetközi Táncfesztiválról (fotók: Balázs Anikó)

Pécs – a fesztiválok városa Pécs – a fesztiválok városa Pécs – a fesztiválok városa Pécs – a fesztiválok városa Pécs – a fesztiválok városa
Képek a 2017. évi Fényfesztiválról (Fotó: Balázs Anikó)

A pécsi nők a legszebbek…? Smiley:

Pécs arról is híres a mendemondák szerint, hogy itt vannak a legszebb nők... Smiley Hogy ez mennyire igaz, nem tudom, de tény, hogy talán a soknemzetiségnek, sokszínűségnek köszönhetően „jó vérvonalak” alakultak ki a városban. Ez mindig nyerő dolog, mivel egészségesebb, és talán szebb utódokban is megnyilvánul a keveredés. A régi, római gyökerek, a német betelepítés, a jelentős bosnyák, horvát lakosság, sőt, még a török megszállás is abból a szempontból akár előnyünkre is válhatott, hogy a sokszínű népek keveredtek egymással. Így különös szépségű hölgyeket adott (és ad ma is!) Pécs az emberiségnek... Smiley Továbbá a mediterrán klíma és életérzés, mely a városban érezhető, az enyhe telek, a korán beköszöntő jó idő, a sok napsütéses óra száma mind-mind hozzájárul, hogy az emberek jókedvűbbek, derűsebbek legyenek. És ha már derűsebbek, talán szebbek is ezáltal...

A cím megerősítésére utal pl. egy régebbi rockdal szövege is: „Pécsett megcsodáljuk a sok gyönyörű lányt” (Skorpió: Azt beszéli már az egész város Smiley)

Ismert pécsi hölgyek (akik szerintem szépek is):


Híres pécsiek:

Olyan „nagy nevű” emberek, akik pécsi születésűek, kötődésűek. Akik akár szakmájukban, hivatásukban, a művészetben vagy egyéb dologban kiemelkedőt és maradandót alkottak:


A pécsi ősz:

Lehet, picit furcsán hangzik, hogy egy évszak is nevezetessége lehet egy városnak, azonban ezt nézzék el nekem, mivel híres vagyok az ősz (természetesen a szép ősz, nem a locs-pocsos esős-fázós!) rajongásig történő szeretetéről, mely eredeztethető lehet akár azzal, hogy ősszel, októberben születtem. (Állítólag pl. Áprily Lajos is, a híres költő, aki áprilisban született, nagyon szerette a tavaszt, az áprilist).

Nos, e kis kitérő után szeretném Önöknek bemutatni a pécsi őszt, mely páratlan szépségével bárkit elvarázsolhat:

Semmihez sem fogható például, amikor egy ködös-csípős hajnal után a hegyről csodálva nézzük az első napsugarak által aranyködként gomolygó párát. Akárcsak egy hömpölygő tenger terülne el szemünk előtt, míg lassan „lecsordogálunk” a Mecsekről, a párafolyamon át feltűnik a város egy-egy tornya, vagy a Székesegyház négy tornya; ebből tudjuk csak, Pécsett járunk.

Vagy amikor a terekre a melegbarnán mosolygó első gesztenyék lehullanak, tüskés kis burkaiktól megszabadulva – jó újra gyermeknek lenni, és gyűjteni a fényes terméseket, hogy majd belőlük lakásdísz, vagy „gyufa-gesztenye” emberke, kutya stb. legyen. Vagy amikor a város egy-egy részén, pl. a mecseki erdőkben, vagy Pécsbányán szelídgesztenyefákra bukkanunk, és a gyerekek boldogan kezdik szedegetni a sütnivaló finomságot. Vagy amikor a Havi-hegyen a csipkebokrok tüzesen lángolnak, értékes gyümölcseiket kínálva az arra járóknak. Vagy amikor a Mecsekvidéken autózva, vagy az erdőben kószálva teljes panorámával felbukkan előttünk egy-egy völgy, vagy hegyoldal, ahol az ősz bemutatja ezernyi színét a fák lombján, hogy majd hamarosan eljöjjön az utolsó felvonás, amikor a vakító sárga és tűzvörös levelek egyik napról a másikra, az első fagyok után hirtelen lehulljanak. Amikor a Mecsekoldalban a büszke fenyők közül kitekintünk a tájra, és késő délutáni fényekben terül el alattunk a város, távolban a Makár domb robosztus halma látszik sötéten, míg ettől is távolabb a pellérdi halastavak csillognak. Vagy amikor Orfűre kirándulunk egy ragyogó délután, és a fák sárga-vörös lombja tükröződik a békés tavon, ahol csak egy-egy úszó pittyenése, vagy a horgászok evezőlapátja zavarja meg a csendet; talán épp csuka kapott... Vagy amikor a hegyben aranysárga és lila fürtöktől roskadoznak a tőkék, magukban hordozva az új bor, a jó termés ígéretét. Amikor a külterületeken avart égetnek alkonykor, és a füst finom kékekkel-szürkékkel vonja be a tájat, ahol égővörös vadszőlő csavarodik a kerítésekre, a naplementében pedig ezernyi tüzes szín játszik a kertekben, szőlőkben: rozsdabarnák, sárgák, egészen vérpirosak, álom-lilával kombinálva… Egyszerűen elbűvölő az ősz színkavalkádja. (Elárulom, még a lakásomat is ezen évszak színeivel rendeztem be...)

Pécsett valahogy az ősz is más talán, mint máshol. Mind a belvárosban, mind a perifériákon, a zöldövezetekben, a közeli erdőkben lenyűgözően mutatja be szépségét. Ilyenkor érdemes fotózni: a szép fények az alapjai ugyanis egy fotónak. És ez ősszel nagyon jól összejön. A hosszú árnyékok, a szinte vízszintesen sütő napsugarak, az aranyfények mind-mind segítőink lehetnek. Markáns fény-árnyék hatások, vakító fehérek, erős kontrasztok jellemzik az ekkor készült képeket. Egy biztos: Pécs mindenhogyan elragadó, de ha egyszer átéli ezt az élményt, az feledhetetlen lesz. Ezért is tudnám javasolni minden turistának, Pécset legalább egyszer ősszel nézze meg...

Pécsi ősz, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Pécsi ősz, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Pécsi ősz, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Pécsi ősz, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Pécsi ősz, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Pécsi ősz, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Pécsi ősz, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Pécsi ősz, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs Pécsi ősz, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs

















A pécsi vásár:

Az alábbiakat akár a „Turisztikai ajánlóba” is tehettem volna.

Ugyanis van még egy nagyon jellegzetes pécsi „nevezetesség”, amelynek megtekintését én személy szerint mindenkinek ajánlanám, és ez nem más, mint a pécsi vásár!

A vásár nagy múltra tekint vissza és messze földön is híressé vált. A ’80-as, ’90-es években „nyugatról”, jellemzően Németországból turistabuszokkal hozták ide a vásárolni kívánó (és potenciális vevőknek is számító) külföldieket. Őket leginkább a régiségek vonzották, hiszen az ő áraikhoz képest potom pénzért lehetett itt akár műkincsekhez is hozzájutni.

Szerencsére a vásárnak ma is töretlen a népszerűsége, sőt, az érdeklődés az irányában folyamatosan felfelé ível, hiszen a pécsi nép vasárnap délelőttönként ma is lelkesen látogat ki a térre, hogy fillérekért vegyen szinte bármit. Mára elmondhatjuk, a vásár túlnőtte magát a kezdetben leginkább az „egyszerű nép” (most persze nem pejoratív értelemben, de a kispénzű, kisjövedelmű embereket értem alatta) vásárlásainak színhelyén; ma már gyakorlatilag minden foglalkozás és korosztály képviselteti itt magát vásárlóként, hiszen ki ne szeretne olcsón jó dolgokhoz hozzájutni?… Sőt, egyesek (mint pl. akár a komoly gyűjtők) egyenesen „kincsvadászatnak” fogják fel a vásári keresgélést.

A már említett régiségpiac országosan is nagy népszerűségnek örvend, minden hónap első vasárnapja az úgymond „nagyvásár”, a régiségvásárral egybekötött kirakodóvásár. A szép, míves tárgyak elképesztő kavalkádja tárul itt elénk. Alkudni nem kell félni, a bátrabbak azt is megpróbálhatják, hogy a felét ajánlják be a kitett árnak! Az eredmény jó esetben egy szuper vétel lesz, rosszabb esetben a vásárló „elhajtása”. Smiley De hát próba, szerencse, ugye…

Leginkább viszont az egésznek a hangulata az, ami rendkívül különös, érdekes, így még aki vásárolni nem is, csak nézelődni akar, kicsit visszamenni a régmúltba, annak is mindenképpen nagy élményt fog jelenteni ez a túra. Hihetetlen, ilyenkor mennyi minden van itt: régi paraszti használati tárgyak, zsírosbödönök, hurkatöltők, tejeskannák, a szép, polgári lakberendezés egykori kellékei, bútorok, míves tükrök, órák, mesés festmények (na jó, giccsek is, de hát a gombolyaggal játszó macskákat ábrázoló képet nem muszáj megvennünk! Smiley), régi ékszerek, könyvek, képeslapok, és sokminden más, így gyűjtőknek kifejezetten jó terepet jelenthet a vásár.

De persze, nem csak régiségeket vehetünk itt: ha Ön olcsón akar ruhát, cipőt, könyvet, mindennapi használati tárgyakat, vagy bármi más egyebet vásárolni, nos, itt ezt is megteheti! Csakis a vásárban fordulhat elő, hogy pl. egy szép könyvet megkap az ember 100,-Ft-ért, de vehet mondjuk egy kristályvázát is már 500,--ért, csak szerencse kérdése… Leginkább a bolhapiac része vonzó a vásárnak hiszen itt a lakosság árulja felessé vált kis dolgait, és itt is olykor rendkívül jó üzleteket köthetünk. Lenyűgöző az áruk sokfélesége (valószínűleg nem tudnék olyan tárgyat mondani, ami ne lenne itt megtalálható). Ezek közül is számomra különösen megragadó a retró-tárgyak bőséges kínálata (gyermekkorom köszön vissza e tárgyakban, talán ezért is elemi erővel ható számomra minden vásári „utazás”). Pl. soha nem gondoltam volna, hogy a régen olyannyira szeretett, feledésbe merült „Virágkártyát” még egyszer megkapom, ráadásul sértetlen állapotban. Talán egy százast adtam érte, ha jól emlékszem… Tisztességben megőszült nénikék, bácsikák árulják régvolt ifjúkoruk apró mementóit itt, a „zsibin”. A 20-30-40 évvel ezelőtti kispolgári élet kultikus berendezési és dísztárgyai szinte kivétel nélkül felsorakoznak. Megtalálhatók szép számmal kedves kis porcelánfigurák, gyermekjátékok, régi mesekönyvek. A régmúlt emléke itt oly intenzíven hasít szívünkbe a kivarrt terítőkkel, a ’70-es években elmaradhatatlan, szekrény tetején posztoló fa-kócsaggal; de a Zsolnay őzike is ránk tekint félénk ábrázatával, mintha csak attól tartana, vajon hová fog kerülni? És a gumiból készült Böbe-baba is türelmesen várja új „családját” – addig bölcsen mosolyog e rohanó mai világon.

A zsibi tehát élt, él – és (remélhetőleg) élni fog. Mindig lesznek eladók és vevők – és persze áru. Hiszen – különösen napjainkban – szinte minden eladó...

Legutóbbi vásárom „mérlege” például: Egy festmény 500,-(!)Ft-ért, két márkás ing férjemnek darabja 300,-Ft-ért, három jónevű kozmetikum darabja 200,--ért, egy jó kis gyaloglós cipő 800,--ért, egy szép, régi képkeret egy ezresért; ezt megfejeltem még egy-két kis apró-cseprő dologgal: könyvvel, háztartási eszközökkel, nippekkel. Mindezek olyan 1.500,-Ft-ot tettek ki. Így épp 5.000,-Ft-ot költöttem. Vajon mire lett volna elég ez egy „rendes” üzletben? (Természetesen mindezek mellett azért kötelességemnek érzem kitérni arra is, hogy nem titok, a vásári vételek mindig „síkos pályát” jelentenek, bennük van a kockázat, mivel elég sok a hamisítvány, a silány áru. Ezért mindenképp óvatosságra intek mindenkit, jól nézze meg, mit vesz!)

De van itt még állat- és terményvásár is (vigyázat: állatbarátok számára rizikós terület, ugyanis garantáltan bele fog szeretni egy kutyusba vagy cicusba! Smiley), illetve nem sokkal odébb autóvásár is rendelkezésére áll az ez iránt érdeklődőknek.

Egy szó, mint száz: nézze meg, és utána döntse el, el fog-e még jönni ide? Nagy valószínűséggel „igen” lesz a válasz...Smiley

Zsolnay-negyed, apartman Pécs, pécsi apartman, hársas apartman, olcsó szállás Pécs
Egy kép a vásár „történelméből” – 1980-ból

A pécsi vásár napjai:

-„Nagyvásár”, régiségvásár: minden hónap első vasárnapja (kifejezetten csak régiségek az ezt megelőző csütörtökön, kora reggeltől kb. 13-14 óráig

-egyéb, szokásos, „rendes” vásár (zsibvásár, kisállat- és terményvásár, piac, autóvásár): minden vasárnap, kora reggeltől kb. 13-14 óráig.

A vásártér címe: Pécs-Kertváros, Móra Ferenc u. 45. (főbejárat)


Nosztalgia – avagy „kis pécsi múltidéző” – Pécs múltja képekben, történetekben:

Ez a rovat kicsit rendhagyó a többiek között; címként majdnem azt adtam neki, hogy „kis pécsi múltsirató” – aztán ezt a gondolatot gyorsan el is hessegettem magamtól; mivel egy várost népszerűsítő turisztikai oldalon talán nem kesergéseknek, múlt iránti vágyódásnak lenne helye, hanem a mai arculat dicséretének, az új dolgok népszerűsítésének … Azonban mégis: pécsi szívvel és az itt megélt évekkel a hátam mögött nem tudok úgy gondolni erre a városra, mint egy mai, lelketlen nyüzsgő metropoliszra. Nem lehet kiölni sok korombeli, illetve még idősebb pécsi lelkéből azt az igazi „pécsiséget”, mely a nagy modernkedésben, átalakításokban lehet, elveszett… Sokak szerint sajnos, a városnak nincs már meg az az arculata, melytől Pécs PÉCS volt...

Ez a folyamat tulajdonképpen már elég régen elkezdődött, gondoljunk csak a ’70-es, ’80-as évek drasztikus városrendezési terveire: a kis, hagyományos épületek tömeges szanálására, melyek közt azért még egy-két igazán szép polgári ház, építészeti érték is akadt… A panelépítkezések dömpingjében jelszó volt, hogy pusztuljon minden, mi régi, magas tömbházak kellenek, melyekben egy falunyi nép elfér... (mára a híres-hírhedt 25 emeletest hosszú huza-vona után azért mégis lebontották... Smiley)

Látványos, de meglehetősen zűrös korszak volt a fenti, melyről gyermekkoromból csak halovány emlékeim vannak: városrészek, egész utcák tűntek el, illetve alakultak át egy egészen idegen mássá; ezt is szokni kellett. De az emberek örültek, hogy kaptak lakást, nem keseregtek talán a múlton; bár ki tudja...

Ebben a rovatban tehát olyan, a régi Pécsre jellemző dolgokat mutatok be, melyek már nincsenek, vagy pedig ha vannak is, nagyon megváltoztak. Egy idegennek lehet, nem sokat jelentenek ezek az emlékek, azonban talán mégis, sikerül hozzájárulni Pécs múltjának, így a mai arculattal együtt egészének megismeréséhez, és aki megszerette ezt a várost, talán ezeket a sorokat is szívesen olvassa, és érdeklődéssel szemléli a képeket.

Összeállításomra lehet érdekességként is tekinteni – hiszen látható, mennyit változott a város. Örök nagy kérdés azonban, hogy a régi „Pécs-kép” és a mai – vajon ezek szembenállnak-e egymással, vagy esetleg kiegészítik, támogatják egymást? Nem biztos, hogy a főként idősebb pécsi lakosok által oly előszeretettel emlegetett „Pécs tönkretétele” a mai arculattal csak rossz lehet - esetleg csak MÁS. De ettől még Pécs élhető és szerethető város maradt. Viszont (bár a változások olykor kellenek) talán érdemes lett volna jobban szem előtt tartani a régi értékek tiszteletét, elpusztításuk helyett a megóvás, felújítás, rendbetétel lehettek volna a jelszavak. A felelős értékmentés, elődeink örökségének megbecsülése úgy érzem, komoly kötelesség azokra nézve, akiknek kezében döntések vannak, de akár minden pécsire, kik szeretik városukat, hogy esetleg összefogással próbáltak volna megakadályozni olyan lépéseket, melyek kapcsán véglegesen, visszahozhatatlanul tűntek el csodás értékek, melyeket soha már nem lehet pótolni. Mindemellett fontosnak tartom elmondani, hogy Pécs az utóbbi években, különösen a 2010.-es kulturális főváros cím elnyerésének keretében, mely kapcsán jelentős uniós támogatást kapott, rengeteget fejlődött, nagyon sok minden megépült, megújult városunkban, ez mindenképp értékelendő és figyelemre méltó. Reméljük, a Kedves Turistának tetszeni fog és jó benyomást kelt ez a város a mai arculattal is élhetőségével, szépségével.

A múltidéző összeállítás keretében nézzük pontról pontra azokat az épületeket, létesítményeket, melyeket én személy szerint a legjobban sajnálok, majd a végén egy-egy kép kapcsán fűzök mondandót eltűnt vagy megváltozott helyszínekhez, utcákhoz, épületekhez.

Itt van mindjárt a régebbi időkből egy számomra talán legszívfájdítóbb momentum, egy épület elpusztítása (elpusztításnak írom, ugyanis egy éjszaka alatt robbantották le), és ez nem más, mint a hajdan volt Vadászkürt Szálló. Helyén a mai Konzum Áruház áll a Kossuth tér és az Irgalmasok utca sarkán. „Élt”: 1976-ig. Állítom, Pécs egyik legimpozánsabb épülete volt. A Vadászkürtben amúgy étterem is működött. Valószínűleg kedvelt helye volt az akkori felső- és középosztálynak, polgárságnak. Megsemmisítésével kapcsolatban egyetlen szó jut az eszembe: MIÉRT?...(Elnézést, megígértem magamnak, nem foglalok állást – csak bemutatok. De most kivételt teszek. Személyes emlékem nincs róla – pedig már éltem, eszméltem abban a korban, igaz, pici lány voltam. Így marad a régi fotók emléke… És az örökös sóvárgás a megismerése után, mely már sohasem jő el...)

Nézzék csak, miről is beszéltem:

Pécs múltja képekben
A fotó bal oldalán, az emberalakok hátterében látható a szálló – bár kissé távol van, kivehetők impozáns építészeti megoldásai, szép arányai, tekintélyes mérete

Pécs múltja képekben
Most már szinte itt állunk előtte… A kép bal oldalán lévő épületről van szó

Pécs múltja képekben
És igen, „ő” az... A kép bal oldalán lévő, lebilincselően szép épület. Mely egy éjszaka alatt vált semmissé...

Pécs múltja képekben
Itt pedig a Rákóczi út felől látszik... A kép jobb oldalán, a busz után az utolsó épület...

A Balokány-ligetnél hajdan volt régi temető és temetőkápolna:

Érdekességként hat sok pécsi körében is, hogy a mostani Tudásközpont és Kodály Központ helyén (a belváros délkeleti szélénél, a Balokányligetnél) egykor temető volt. Itt az 1900. előtti időkről beszélünk, ugyanis 1905.-ben adták át a Siklósi úton a mai, nagy területen lévő Pécsi Köztemetőt, és egyúttal akkor számolták fel ezt a másik kisebb sírkertet. A felszámolás nagyon érdekesen történt: a legtöbb sírt egyszerűen „átköltöztették” az új temetőbe. Sok síremlék köveit azonban összetörték, és újra felhasználták részben a Széchenyi tér lekövezésére (a 2010-es átépítésnél ezeket ugyan már felszedték), valamint a Dóm téren, ahol a Székesegyház áll, itt ma is ezeken a köveken lépkedünk.

Az ezotériára fogékonyak pedig azt állítják amolyan városi legendaként, hogy a szép, új, monumentális könyvtárról, a Tudásközpontról az üvegtáblák azért estek le a közelmúltban, mert az épület a régi temető helyén áll, és a holt lelkek valamiért háborognak ellene, és ők lökték le az üvegeket… Smiley Mindenesetre ha erre téved a Kedves Turista, éjszaka egyedül azért ne nagyon kóboroljon a környéken, mert lehet, szellemekkel is fog találkozni... Smiley

A temetőkápolna megkapó kis épület lehetett, építésének különös története van, amely Liszt Ferenchez kapcsolódik:

1846. október 25-27.-én magyarországi turnéja részeként - Scitovszky János pécsi püspök meghívására - Liszt Ferenc városunkba látogatott és két koncertet is adott.

A koncerten ott volt a megye és Pécs városának elitje, többek között a németbólyi Batthyányiak, gróf Batthyány Kázmér és Scitovszky püspök teljes udvartartásával. A hangverseny után, este Majláth helyettes főispán adott fényes vacsorát és fogadást az ünnepelt zeneszerző tiszteletére. Liszt Ferenc ezen a nevezetes vacsorán szerzett tudomást arról, hogy a pécsi Budai Külvárosi temetőnek nincs kápolnája.

Október 26.-án délelőtt, a Fő utcai (Király utca) Hattyú fogadó dísztermében megtartott hangverseny bevételét Liszt Ferenc teljes egészében a pécsi temetőkápolna javára ajánlotta fel.

A Feltámadó Krisztus (Christus Resurgens) nevű kis templomot 1847-1848. években Windisch Ferenc építette. A kápolna egyik Madonna-képét Weber Xav. Ferenc pécsi származású festőművész festette a temetőben nyugvó szülei emlékére. Orgonáját Focht Ferenc készítette. A kápolna alatt kripta is volt.

Ez a kis templom a temető bezárása után folyamatosan csak pusztult. Sajnálatos módon a város nem költött rá, nem törődött vele. Pedig milyen jó lenne, ha még ma is állna… Létezett: 1981.-ig. Akkor lebontották.

Képek a régi temetőről (mely a fotók alapján meglehetősen misztikus hely lehetett) és a kis kápolnáról:

Pécs múltja képekben
Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben

Ha már a Balokánynál tartunk, legyen a következő a Balokány-fürdő, azaz a „Városi Fürdő”, ahogy akkor nevezték:

Ez a fürdő egykor közkedvelt strandként működött a pécsiek körében, hiszen szinte a belvárosban volt, vagy legalábbis a belváros szélén, családoknak könnyen elérhető szórakozást jelentett. Ez a városrész akár szép is lehetne, a liget része végülis most is elég kulturált, amióta megcsinálták, a kis tóval kellemes kicsit ott elidőzni, azzal nincs is gond, azonban a valamikori strand… Az világos, hogy rendbehozni ezt már nem lehet. Egy ideig bíztunk benne, sőt, voltak is olyan hangok, hogy talán valaki megveszi, és felújítja a régi medencéket, de ez a reményünk mára tovaszállt, a strand a teljes pusztulás martaléka lett. Pedig régen micsoda élet volt itt! Édesanyám mesélte, hogy milyen szép volt, a parkjában csodás, hatalmas Zsolnay váza … A kapun a „Városi fürdő” felirat pedig eozinból készült. A strand véglegesen 1991-ben zárt be.

(Azt viszont itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha minden jól megy, a városnak a közeljövőben lesz egy új, minden igényt kielégítő strand-komplexuma, állítólag már a helye is megvan, hol fog megépülni, tehát reménykedjünk, a Pécsre látogatóknak lesz alkalma helyben lubickolni – addig marad Orfű, Harkány, Magyarhertelend, Szigetvár… Azért ezek is szépek, és nincsenek messze).

Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben
Képek a régi fürdő életéből (kb. '60-as évek)

A Balokány-ligetnek a liget része, ami tényleg szép, ha ideje engedi, tegyen egy csendes sétát a kis tó körül. Feltöltődésre, elmélázásra nagyon alkalmas hely. A liget a Zsolnay gyárral majdnem szemközt, a Kodály Központ mellett található:

Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben

Pécs szíve és jelképe: A Széchenyi tér

Nos, hát igen, a tér. Mely mindenkinek mást jelent. De egy biztos: a pécsiek körében minden korosztály számára meghatározó ifjú-, közép-, és időskorban egyaránt. Én azt hiszem, egy szép periódusban élhettem itt. Most vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban, helyesebben a 2010-es átalakításokkal kapcsolatban. Egy, ami tetszik: kitiltották az autókat. Az viszont kevésbé érintett kellemesen, hogy elveszett a régi arculata. Nem állítom, hogy ez nem tetszetős és élhető, de más, nagyon más. Most minden modern kővel lekövezve, minden átlátható, elveszett az intimitás. Régen az ódon köveket megtörték a zöld növények, tavasszal a színes tulipánok… Jobban „lélegzett” a tér a bokrok, virágok által, nem fojtott meg mindent a kő. A tér Nagy Lajos Gimnázium előtti oldalán a bokrok közt a padokon el lehetett bújni… Itt volt alkalom meghitt beszélgetésekre, szerelmes ölelésekre. Meghatározó elem volt a kőkerítés, mely mellvédként vette körbe a teret; ifjúkoromban ott „menőzött” minden tini, aki számított, felülve divatos cuccaiban a párkányra. Nyáron a lányok miniszoknyában kellették magukat a fiúknak… Smiley Itt csattantak el a szerelmesek csókjai, itt vártunk a mecseki buszokra, az idős urak itt vitatták meg mindennapi dolgaikat újsággal a kezükben, itt álltak a taxik… Tehát itt zajlott az élet. És itt félt mindenki Leonardótól, a híres rendőrtől, aki kismotorjával megjelent sokszor a téren, fenntartva a rendet...

A tér érdekessége volt, mely mindjárt az első képen látható, hogy szabályos mintát alkottak a kövek, csak ezt közelről nem lehetett észrevenni. A légifelvételen viszont azonnal szembe tűnik, hogy nagyon szépen, egy szabályos séma szerint volt megtervezve a tér, szép arányokkal, tagolásokkal, tehát látszik, tudatosan meg volt építve. Most egy egybefüggő kőrengeteg...

Mutatok egy-pár képet a régi Széchenyi tér életéből; talán átélhető még ez az atmoszféra:

Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben

Ja és hát a galambok… Elengedhetetlenül összekapcsolódtak a térrel, akárcsak Velencében a Szent Márk téri társaik. A 2010-es átalakításoktól kezdve azonban állítólag tudatosan irtják őket… Egy időben jóformán már nem is lehetett látni galambot. Mostanra kicsit néha-néha, csapatokban visszatérnek. (Itt jut eszembe a híres indián mondás: „Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető”). Szomorúnak tartom, hogy lassan már mindent kiirtunk magunk körül… És unokánkat már lehet, nem tudjuk úgy lefényképezni, mint generációk óta sok kisgyermeket, hogy galambokat kerget a téren...

Pécs múltja képekben

Itt is röpködnek még...


A Király utca (hajdan volt Pécs első számú sétálóutcája üzletekkel):

Pécs kultikus utcájában régen óriási élet zajlott. Egy program volt vasárnap szépen felöltözve, vagy esténként itt sétálgatni, nézni a szebbnél szebb kirakatokat, hiszen itt hangulatos kis üzletek voltak, melyek kiszolgálták a lakosok mindennapi szükségleteit: cipő, divatáru, kalap, illatszer, könyv, konfekció, édesség, stb. Az utca a rendszerváltást követően fokozatosan veszített vonzerejéből, melyre a pontot az Árkád 2004-es megépülése tette: akkor ugyanis a kis üzletek nagy részét elszipkázta a mammut méretű bevásárlóközpont. Ma ugyan kezd picit fellendülni az élet, azonban a régi arculat nem jött vissza, mivel ha ki is vesznek egy-egy üzletet, abból általában valamilyen vendéglátóegység lesz (pizzéria, gyrosos, kávézó, fagyizó stb.) Én személy szerint sajnálom azt a régi korszakot, Pécs kereskedelmét, egyik jelképét jelentette a Király utca. A turistáknak azért most is szívesen ajánlanám, hiszen gyönyörű épületek sorából áll, ez önmagában sétára csábít. Kiemelném a régi Éva, ma Caflish Cukrászdát, békebeli berendezése egy gyöngyszem, ide térjenek be egy sütire, fagyira – az atmoszféra lenyűgöző. Szerencsére hosszú Csipkerózsika-álmából egy ideje felébresztették, és újra üzemel. De itt áll pl. a híres Palatinus Szálló is (a Király utca elején), egy igazi szecessziós ékesség, érdemes megnézni!

Nézzünk egy-két képet a belvárosi forgatagról a régvolt időkből:

Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben

Az egykori Karády Fogadó épülete, azaz közismertebb nevén a „Bisztró”, mely sokáig állt a Rákóczi út és Vargha Damján utca sarkán:

Benne legfőképp diákoknak, közelben dolgozóknak üzemeltetett kis étterem, akkori megnevezéssel bisztró működött és egy kis bolt is volt a Rákóczi út felől. Lebontották: 2003-ban, de hogy miért… A mai napig nem épült a helyén semmi, pedig valami alapozás megkezdődött, de csak úgy maradt azóta is, sőt, a területet el is kerítették. Pedig milyen szép lehetne ez a kis épület mára felújítva, esetleg új funkciókkal ellátva… Építészeti megoldásai, kellemes arányai különösen figyelemreméltóak voltak. Állítólag a földszintes részek egy része régen a lovak „parkoltatására” szolgált… Fent pedig vendégfogadó volt. A neten csak egyetlen képet találtam róla, szerencsére azért így megmaradt az utókornak.

Pécs múltja képekben

A Régió Játéknagyker egykori raktárépülete (saját fotóm):

Én személy szerint imádom ezeket a régi ipari létesítményeket, raktárépületeket, mívességük, szép arányaik csodálatra méltóak; örülök, hogy megőrizhettem a képemen, de persze, sokkal jobb lenne, ha most is állna… Néhány éve bontották le, szinte észrevétlenül, az indoka pedig végképp ismeretlen a számomra.

Pécs múltja képekben

Volt egyszer egy Vidámpark...:

Hát igen… Amely vegetálásának utolsó idejében, a teljes pusztulása, megsemmisülése előtti években (2011-13.) már csak „szomorúparknak” volt hívható… Pedig a nagyon szép, erdei környezetben lévő parkban egykor nyüzsgő élet zajlott. Persze lehet, a mai gyerekeket ez a szórakozási forma a kütyük és a számítógépek világában már nem is vonzaná, de azért mégis… Legalább levegőn lennének, ennyi haszna mindenképp lenne.

Valamikor a ’60-as években a pécsi lakosok összefogásával épült meg a Vidámpark, emiatt még szomorúbb a teljes érdektelenség irányában, a totális pusztulás, az értékek széthordása… Persze, lehet, ma már megmosolyogtató inkább, mint komolyan vehető a játékok nagy része (a „szoci” korszakból ránk maradt repülő, a hajóhinta stb.), és az elvarázsolt kastély is jóval alatta maradt már a mai ingerküszöbnek, ha a gyerekek horrorisztikus dolgok iránti mércéjét nézzük, de meg kell hagyni, voltak köztük nagyon szép játékok is. Nekem esztétikumot tekintve a kedvenceim a lovacskák, csodásan míves, szép kidolgozásuk szemet gyönyörködtető alkotássá avanzsálta a korabeli gyermekjátékot. (állítólag a még megmenthető játékokat, köztük pl. ezeket a lovacskákat is őrzik valahol, és majd felújítják és bemutatják, de hogy hol, ezt még nem tudni, mindenesetre ez igen örvendetes lenne…). Én még szerencsére a 24. órában lefotózhattam a vidámparki elemeket, ezekből szemelgetek most alant, hogy Önök is láthassák. Azért halkan megjegyezném: vajon nem lett volna-e mégis rá érdeklődés, ha esetleg már nem is üzemeltetve a játékokat, de egy ún. „retro-parkban” kiállítva, megtekintésre bocsátották volna őket?... Miközben esetleg egy-két mai, modern játékkal kiegészítették volna, mely működik?... Lehetett volna egy zárt térben kiállítás a virágzása idejében készült nosztalgia-fotókból, ha fennmaradtak, esetleg filmekből vetítés… Lett volna ugyanúgy, mint régen, fagyis, üdítős, vattacukros a parkban, a gyermekeknek ötletes, szabadtéri ügyességi játékok, tematikus körök, közösségi terek… De hát persze, a pénz, mint mindig. A létesítménynek őrzése kellett volna, hogy legyen, személyzet, akiket fizetni kell, fenntartási költségek… Nehéz a döntés. Mindenesetre a csodásan megújult, nem messze lévő Állatkert azért a jó példa arra, hogy igenis, a felújítás, megújítás csodákat tehet, és az Állatkertre is van és lesz mindig igény – hátha erre is lett volna… Mára amúgy a természet, az erdő visszahódította, ami az övé; a Vidámpark gyakorlatilag teljesen eltűnt a Föld színéről.

(Én gyermekként legjobban a dodzsemet és a céllövöldét, na meg a horgászást szerettem. Smiley Ma már olyan visszagondolni erre, mintha fényévekre, egy másik bolygón történtek volna meg mindezek. De szép volt, nagyon szép… És legalább az emlék megmaradt.)

Saját fotóim a Vidámparkról:

Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben

Retró-képek (forrás: Internet):

Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben

Szeret Ön borzongani, esetleg vonzzák a kísértetjárta helyek? Smiley

Nos, kis összeállításom zárásaként e két helyszín mindezeknek megfelel: történetesen István-aknáról és a Pécsbányai Kórházról van szó (hozzá tenném: vannak még más „szellemtanyák” is Pécsett, mint pl. a valamikori tüdőszanatórium, vagy a Munkácsy úti rendelőintézet, de most ezt a kettőt tartom a legérdemlegesebbnek taglalni, elsősorban építészeti szépségeik miatt). Amúgy e két épületkomplexum „kakukktojás” az eddigiekhez képest, mivel ezek az épületek még ma is állnak, és valószínűleg még megmenthetők lennének! Csak hosszú évek óta elhanyagoltak, így sorsuk a teljes pusztulás felé halad.

István-akna, azaz a néma kiáltás...:

Nos, itt van tehát István-akna (értve ezalatt: a valamikori bányakomplexum a liftakna épületével) mely az 1998-as bányabezárás óta csak pusztul, senki nem törődik vele. Épp ezért egy kicsit olyan segélykiáltás-féle ez a kis bloggá avanzsált írásom a „kis pécsi múltidézővel” – hátha véletlenül a Kedves Pécsi Városvezetés is olvassa írásomat, és kicsit elgondolkodik, nem kellene-e mégis megmenteni ezt a páratlan ipari műemléket?... Mert – bár nyilván laikus vagyok, hisz’ nem vagyok építész – szerintem még mindig megmenthető, felújítható lenne! Olyan nagy kár lenne veszni hagyni… Mi lenne, ha mégis legalább megpróbálná a város kiírni valamilyen hasznosításra, pályázatra, hátha akadna valaki, aki beleinvesztálna, és a 24. órában visszafordítaná a teljes pusztuláshoz vezető állapotot? (nekem mondjuk lennének ötleteim: pl. alternatív kiállítótér fent, a liftakna tornyában, vagy valamilyen szórakozóhely, mely valami miatt különleges… Vagy legalábbis horrorfilmek helyszínéül már most is szolgálhatna!). Na persze, a hasznosítása (természetesen a temérdek pénzen kívül, amibe a felújítás kerülne) rengeteg plusz kérdést vet fel: elsősorban a környék infrastrukturális körülményeit kellene rendbe tenni, továbbá a közbiztonságot, ami nem lenne épp könnyű… És mindenképp felmérni, mire lenne itt igény, látogatnák-e a pécsiek és a turisták?

Az épületegyüttest (aknaház, aknatorony, kompresszorház és kapcsolóház) Gút Árpád és Gergely Jenő Irodája tervezte. Épült: 1925.-ben. Szegény Gút Árpád, aki amúgy nagyon neves építész volt, és jellemzően ipari létesítményeket, malomépületeket, víztornyokat tervezett, biztosan forog a sírjában… Hiszen csodálatra méltó, megejtően szép alkotását ma sajnos, nem becsülik, csak a remek megépítésnek köszönhető, hogy még nem dőlt össze. A terület egy jó ideje teljesen őrizetlen, így sajnos, a „szabadrablásnak” is ki van téve. Az épületegyüttes fennköltségén emel a hegyvidéki, erdei környezet is. Szinte nem is érezzük, egy nagyvároshoz tartozó városrészben vagyunk… Mégis közel van Pécs vérkeringéséhez, autóval kb. 15 perc alatt bent vagyunk innét a városban, és helyi járatú busz is közlekedik errefelé. (azért megtekintését csak „erős idegzetűeknek”, bevállalósaknak ajánlanám, és mindenképp többen, csoporttal, akiktől nem áll távol a „katasztrófaturistáskodás”... Smiley)

Most pedig álljon itt egy rendkívül megkapó történet az üzembe helyezésről:

Az építészeti remeknek számító aknát Zichy Gyula pécsi megyéspüspök 1925. április 26-án megszentelte. Az esemény kezdetét egy mozsárágyú elsütésével jelezték. A megyéspüspök ezután bejárta és megszentelte az akna épületét, utána pedig csendes misét mondott, melynek áhítatosságát a pécsi katonazenekar előadása emelte igazi magasságokba.

Sajnos, a megszentelés ellenére nagyon sok bányász lelte halálát az aknákban, a rettegett sújtólégrobbanás által. A kihalt területen állítólag a holt lelkek szelleme kísért: furcsa hangok süvítenek a széllel éjszakánként, és élénk fantáziájúak néha látni vélnek a sötétben bányászlámpával menetelő „szellembányászokat” is...

Ma a kísérteties bányaépületek porhüvelyként, szomorú mementóként árválkodnak. Nem hallaná meg valaki segélykiáltásukat?...

Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben

Képek forrása: internet


A „kísértetkórház...”:

Hasonlóan kísértetjárta hely az innen nem messze lévő egykori Pécsbányai Kórház is.

Én mondjuk, rendkívül sajnálom, hogy ez az igen szép épület is a pusztulás felé halad (mondjuk itt még van kutyás őrzés és talán valamilyen állagmegóvás is, bemenni mindenesetre nem lehet, mert közel menve a kerítéshez, egy igen barátságtalanul vicsorító és ugató kutya, valamint egy gyanakvó tekintetű idősebb őr fogad, így meg sem kíséreljük még a megközelítést sem…), de az biztos, hogy nem tesz jót az épületnek, hogy üresen áll. Többször voltak különböző hangok, hogy majd valamire hasznosítják, kb. 10 éve úgy is volt, hogy elkelt, de semmi nem történt, mégsem...

Persze, kérdés, turistaként vajon jó érzéssel vennék-e ki egy szobát – mondjuk, ha panziót csinálnának belőle – egy olyan helyen, ahol tudom, a falak oly sok szenvedést hordoznak, hiszen bányakórházként, később pedig amolyan elfekvőként üzemelt, ami sok embernek sajnos, csakis a „végállomást” jelenthette… Súlyos betegek búcsúztak itt az élettől hosszú éveken át.

Ma az egykori kórház szfinxként, erdőszéli magányában büszkén állja a sarat, még nem akarja megadni magát… Belegondolhatunk, milyen nagyszerűen és mívesen lett megépítve, hogy a hosszú üresen állás sem tudta megroppantani… Még megmenthető lenne, abszolút. A hellyel kapcsolatban mende-mondaként járnak különböző kísértettörténetek, melyek alapjául a közeli erdő is szolgálhat, ugyanis éjszakánként az erdő hangjai, zajai még rémisztőbbé teszik az amúgy is horrorisztikus helyszínt. Állítólag az is előfordul, hogy éjszakánként fény gyullad, majd kialszik egy-egy ablakban, holott az épületben nem jár senki… (no persze, a „szellembányászokkal” együtt valószínűleg ez is csak amolyan „városi legenda”, csak hát, az emberiség mindig is hitt a földöntúli dolgokban, a kísértethistóriákban, így az erre fogékonyak az ilyen sztorikban „lubickolhatnak”, hogy mindez valóságos… Ha meg kíván bizonyosodni róla, járjon utána! Smiley)

Nézzük a kórház történetét, amely meglehetősen érdekes:

Az épület legényotthonnak épült 1916-ban, mintegy 114 fő részére biztosított férőhelyet. A minden igényt kielégítő reprezentáns épület kialakításában a híres bécsi építészek, Leixner és Gartner Károly mellett a drezdai Göhman Einhorn cég és Hans Bindacz ostravai bányamérnök is jelentős szerepet játszott, az épület tervezése pedig Jaulusz Gyula pécsi építész nevéhez fűződik. A manzárdtetővel ellátott épületnek a homlokzati formái, az apró ablaktáblás nyílások, a geometrikus motívumok és a 3 szintet átfogó, timpanonnal koronázott pilaszterek mind a századelő bécsi építészeti hatását sugározzák. Miután a legényszálló kihasználtsága egy idő után jelentősen csökkent, ezért az épületből 1926.-ban egy 80 ágyas bányászkórház került kialakításra. A Pécsbányatelepi Kórház az akkori időszak legmodernebb betegellátó intézményének számított, a laborvizsgálatok és különféle műtétek mellett röntgennel való átvilágításokat és kezeléseket is végeztek. A 9000 m2 területű telken álló, 5 szintes kórházi épület mellett 3 emeletes rendelőintézet, nővérszállás és raktár is működött. A 205 m2-es nővérszállás 1990-ben a kórházban tevékenykedő karmelita rend apácáinak a lakóépülete lett, de mivel pár év után a kórház is az utolsó időszakát élte, így az apácák is eltávoztak az épületből, és az üresen maradt. A kórház területén 1927-ben egy kápolna is épült a Fájdalmas Szűz Mária tiszteletére, de ezt a kis kápolnát 1950. körül megszüntették. Az épületkomplexum egészen az 1989-es rendszerváltásig fénykorát élte, mígnem az 1991.-es bányabezárások a kórház életének is a lassú befejeződését jelentették. Miután egyre kevesebb lett az ellátandó beteg, ezért az intézmény egy részében idősek otthonát, amolyan „elfekvőt” rendeztek be, amely 150 fő részére igen luxus körülményeket biztosított, persze mindennek rendesen meg is kérték az árát, amelyet nem sokan tudtak megfizetni. Így hát az épület egyre inkább anyagi gondokkal küszködött, és már 1995-ben eladósorba került. Miután nem akadt rá komoly befektető, ezért 2000.-ben végleg bezárta kapuit.

Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben

(Képek forrása: internet)


További nosztalgia-képek, hangulatok, „in memoriam” épületek a hajdani Pécs életéből:

Pécs múltja képekben
A Tettye-tér egy ’65-ös felvételen...

A Zsolnay Porcelángyárban készült kút 2009-ig állt a téren. Akkor összetörték ugyanis. (kicsit ellensúlyozandó, hogy azóta lett egy másik szökőkút-rendszer, egy sokkal modernebb, de persze, jó lenne, ha egymás mellett megfértek volna, és a régi még most is állna)

Pécs múltja képekben
A Havi-hegy egy századfordulós képeslapon (érdekes, hogy a homlokzaton jól látszó kővázákat még sokáig lehetett régebbi képeken látni, de egy idő után eltűntek a kápolnáról – vajon mikor és hová?...)

Pécs múltja képekben
Szintén a Havi-hegy, kb. talán a ’30-as években. Itt látható, mennyire gyéren volt még minden beépítve

Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben
A Zidina-környék, a „pécsi Tabán”, a belváros feletti, Tettye és Havihegy alatti óvárosrész.

Talán ez a terület őrizte meg leginkább a hajdani arculatát. Különlegességként ha ideje engedi, nézze meg!

Pécs múltja képekben
Egy érdekes Pécs-ábrázolás egy korabeli képeslapon, a Kálvária-dombról fotózva. A képet átlengi valami reneszánsz, mediterrán életérzés, mintha Pécs a jólét, a napfény és az élvezetek jelképe lenne, mint valami olasz város… Valóban ez lenne ránk jellemző? Hát lehet… Smiley Mosolygó barackok, szőlő és virágzó fák… Mondjuk, ez kevésbé hozható össze egy időben, no de kicsire nem adunk, ugyebár... Smiley

Pécs múltja képekben
Itt még jól látszanak a villamos sínek; 1963-ig járt villamos Pécsett. Én mondjuk nagyon sajnálom, hogy megszüntették...

Pécs múltja képekben
Egy századelős képeslap a Jókai térről, azaz a kép szerint a Ferenciek utcáról (ami a Jókai térbe torkollik). A jobb oldali, magas épületen a „Gyógyszertár” feliratra még én is emlékszem gyermek- és ifjúkoromból, kopott felirata évtizedekig volt látható a csupasz téglafalon. Amúgy valóban patika volt az épületben, a híres, csodálatos berendezésű Sipőcz, avagy Szerecsen Patika. (ma is be lehet menni, delikatess-termékeket, érdekes lekvárokat, souvenireket stb. árulnak a turistáknak az üzletté átalakított régi gyógyszertárban –én mondjuk jobban örültem volna, ha megmarad patikának…)

Pécs múltja képekben
(A Szerecsen Patika belseje – érdemes megnézni ezt a gyöngyszemet! Megtalálható az Apáca utca és a Ferencesek utca sarkán)

Pécs múltja képekben
(Nagy Ákos mézeskalácsos is már valószínű, több évtizede az égieknek süti a mézeskalácsot… Üzlete állítólag a Ferencesek utcában állt. Jellemző volt akkortájt a jelen (kb. ’70-es évekbeli) fotón ábrázolt épület romos, pusztuló kinézete sok száz hasonló korú épületre is: a régit nem nagyon becsülték, Pécs belvárosa (és ezzel együtt pl. Budapest és a többi nagyváros) belvárosa is gyakorlatilag egy pusztuló romhalmaz képét mutatta. Az államosítás után darabokra szabdalt, sokszor társbérletes, lakókkal betelepített épületekre az állam szinte semmit nem fordított; de a benne lakók sem, mondván: miért pont én? A városok koncepciójában fontosabb volt a panelrengetegek felhúzása – míg a szép, míves, értéket képviselő házak omladoztak. Szerencsére aztán, főként a rendszerváltás után, megindult a rekonstrukció, és a legtöbb szép régi épület és a belváros is megújhodott.

Pécs múltja képekben
Tetők... Egy belvárosi látkép, amolyan időtlen kép a tetőkről… Érdekes elmélázni rajta; valószínűleg a házak zöme ma is áll. Lehet, ha megtalálnánk a helyet, ahonnét fotózták, hasonló képet tudnánk készíteni. Persze, kivéve a Corso (régen Nemzeti Kaszinó) tetején lévő vörös csillagot… Smiley Azt szerencsére, rég’ leszedték.

Pécs múltja képekben
A fent említett Corso (Nemzeti Kaszinó) ábrázolása egy múlt századelős képeslapon. Érdekes, hogy milyen szép kis míves, balluszteres kerítéssel vették körbe a kiülőteraszt… Ennek már persze, híre-hamva sincs. Még egy pálmával is díszítették a helyet.

Amúgy véleményem szerint Pécs talán a fenti korszakban, a milleniumi időkben mutathatta a legszebb arcát: a város épült, szépült, virágzó ipara, kereskedelme volt; és készült a világkiállításra, ahol igen jól is szerepelt. Sok szép középület, kávéház, bérpalota épült fel ebben az időben. A fenti kép az abszolút békebeliséget sugározza, akár egy tengerparti fürdővárosban is készülhetett volna. Az jön le a képről, hogy az emberek „tudtak élni”. Na persze, ez bizonyára csak így „kívülről” szép; lehet, abban a korban sem éltünk volna szívesen, ha beleszületünk.

Pécs múltja képekben
A régi Kossuth tér, háttérben a Zsinagógával… Szinte rá sem lehet ismerni. Még másutt volt a Kossuth-szobor, és a buszok is innen indultak. Személy szerint nekem nagyon tetszik, hogy sok zölddel, fákkal, tujákkal volt körbeültetve a szobor, szép kis míves kerítés vette körbe… Szerintem a mai lelketlen, lekövezett, kopár utóda hangulatában meg sem közelíti.

Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben
A Nemzeti Színház egy-egy korabeli képen. Vajon „Izidor boltja” meddig állt a Színház téren? A PNSZ számomra egy építészeti remekmű (építészek: Láng Adolf és Steinhardt Antal. Megnyílt: 1895. október 5.-én a Bánk Bán c. előadással). Itt emlékeznék meg a szászvári születésű Kiss György szobrászművészről (1852-1919.) is, aki a színház kupoláján lévő Géniusz szobrot alkotta meg, és a Zsolnay Porcelángyár alkotógárdájával keltette életre. A megformált alak a városközpont felé fordul, és babérkoszorút tart a kezében (különlegesen szép, érdekes alkotás). Kiss György, aki amúgy pásztorlegényként kezdte és fafaragásaira figyelt fel Troll Ferenc kanonok (ő küldte Grazba tanulni),számos pécsi kötődésű művet alkotott, pl. a Havi-hegyen, a templom előtt álló „kis keresztet” is (a nagy, meredek sziklán Rétfalvi Sándor feszülete áll), de jelentősek budapesti köztéri szobrai, domborművei is (a szobrász 40 évig élt Pesten, és ott is halt meg). Érdekesség még a színházzal kapcsolatban, hogy régebben az épület esküvői fotózások helyszínéül is szolgált, ebben az impozáns környezetben fotózkodhattak a párok. Személyes élményem, hogy az én esküvőmre (2004.) is itt készültek volna a fotók, be is voltunk már írva, azonban épp akkor „intett be” a színház vezetősége, hogy tovább nem adják ki az épületet ilyen célra, így nagy bánatomra ez elmaradt… Ajánlom minden Kedves Turistának, hogy pécsi kirándulása során egyszer nézzen meg itt egy előadást; ha a darab nem is biztos, de az atmoszféra le fogja nyűgözni Smiley)

Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben
Mai belső kép a színházról – nézőtér

Pécs múltja képekben
A színház kupoláján lévő Genius-szobor, a kiváló szobrászművész, Kiss György alkotása

Pécs múltja képekben
„Mit tetszik?” Egy korabeli Király utcai üzlet… Amikor még udvarias, hozzáértő eladók voltak, sok esetben kiméretett áruként lehetett megvenni cukrot, lisztet, édességet… Gyermekkoromban még létezett egy-egy utolsó mohikánként megmaradt mintapéldánya ezeknek a fémrolós, patinás berendezésű kis üzleteknek… Aztán sorra eltűntek.

Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben
Tudta-e, hogy Pécs elsőszámú jelképének, a Bazilikának, avagy a 4 tornyú templomnak korántsem így nézett ki a homlokzata, tornyai, mint most? Igen, a fenti képek tanúsága szerint a dóm több átalakuláson is átesett, míg elnyerte mostani formáját.

Nézzük rövid történetét:

A Belváros északnyugati felén, a várfal mellett a Szent István téren áll a város egyik leglenyűgözőbb épülete, a székesegyház, amely az egyetlen négy főtoronnyal ellátott templom Magyarországon. Az ősi eredetű épület végigkísérte a magyarság történelmét, többször pusztítás áldozatává vált, majd a történelmi korstílusok szellemében újjáépült, átépült. A mai, neoromán épületet három, arculatában eltérő megjelenésű templom előzte meg.

  1. az ókeresztény templom
  2. a püspökség megalakulása idei templom
  3. a román kori templom

A korábbi, barokk-kori templom (1. fotó) teljes alakításához az egyre súlyosbodó épületstatikai problémák vezettek. A később épített boltozatot a teherhordó pillérek, falak nehezen tudták megtartani, kihajoltak, megrepedeztek. A 18. század végén teherhárító ívekkel próbálták elhárítani a falakra eső túlzott nyomást, de ez nem vezetett eredményhez. A másik indok a templom egységtelen külseje volt, hiszen a 18. század végi állapotot tükröző ábrázolások alapján a pusztítások és a különböző korok szervetlenül alakították az épületet, tornyai különböző magasságúak voltak. 1805. és ’31. között Pollack Mihály egységes köntösbe foglalta az épületet.

Homlokzatai klasszicista és romantikus stílusban átalakultak, az építész a tornyok között, a hosszanti oldalon mellvédfalat húzott, amely összeköti a tornyokat. A nagyvonalú megoldás a püspöki templomhoz méltó arculatot adott, azonban a statikai problémák továbbra is fennálltak. Ebben az időben vált hangsúlyossá a déli oldalhomlokzat, ahonnan a mai képek többsége is ábrázolja az épületet. A korabeli képen jól látszik (2. kép), hogy a templom négy sarkán sisak nélküli, bástyaszerűen záródó, kb. 40 méter magas tornyok álltak.

A mai neoromán székesegyház:

Pollack Mihály nagyvonalú eszközeivel a templom statikai problémáját nem oldotta meg, ezért Dulánszky Nándor megyéspüspök 1877-ben felkérte Friedrich von Schmidt osztrák építészt, hogy a millenniumra készülve tervezze át a templomot. Az építkezés 1882-ben kezdődött meg a berendezés, szobrok elbontásával, kiárusításával. Évszázados művészeti értékek pusztultak el, egy teljesen új templom jött létre, csupán a középkori alapfalak és az altemplom maradt meg. 1883-ra már csak a négy torony visszabontott torzója állt, a teljes templomot lebontották. Azonban 7 év alatt felépültek az oldalhajók és a főhajó falai, a belső oszloprend, a gádorfal, a megmagasított tornyok és a Pollack-féle kulisszafal neoromán változata. Az új templom a millennium előtt 5 évvel, 1891. június 22-én került átadásra. A Szent István tér felőli mellvédfal 1962. és ’63. között kapta a 12 apostolszobrot.

Érdekes Pécs építészetén az itáliai hatás érződése (egyébként ez a város össz-egészére jellemző, de különösen a Székesegyházra). Ezt Boros László: „Itáliai hatások a pécsi bazilika műtörténetében” c. művében taglalja is. Pl. ha a 3. képet nézzük, a balluszteres, íves mellvédet leginkább elegáns olasz villák „felvezetéséhez” tudnánk elképzelni… Bár kissé idegenül hat épp egy dóm előtt, én mégis kicsit sajnálom, hogy már nincs meg… Smiley (a fotó valamikor talán a ’20-as, ’30-as években készülhetett – akkor még ott volt…). Története röviden: Eszterházy Pál László püspök (1780-1799) restaurálási tervéhez olasz építészhez fordult. A tervek kivitelére a trentói származású Antonio Giuseppe Sartori építész és szobrász személyét választották, aki a dóm elé egy mellvéddel kombinált lépcsőzetet szándékozott építeni. E mellvéd rajzát Sartori elképzelése alapján Krammer János építész készítette el.

Pécs múltja képekben

A Székesegyház mai arculata

Pécs múltja képekben Pécs múltja képekben

És tudta-e, hogy a dóm előtti téren egykoron, a ’60-as években vízlépcső működött? Nagyon látványos eleme lehetett ez a térnek, sok-sok lépcsősoron át zubogott le a víz. Én ugyan nem láthattam, hisz’ akkor még meg sem születtem, de így is nagyon sajnálom, hogy megszüntették, bár ez kényszerűség lehetett, hiszen időközben feltárták az ókeresztény sírkamrákat, mely egyedülálló kuriózum Pécsett, mára világörökségi helyszín, és szintén nagyon érdekes látnivaló. Nagyon igényesen lett kialakítva ez a látogatótér, tehát ha azt vesszük, erre is szükség volt. (Hiába; szokás mondani, hogy nálunk ha egy kicsit leásnak, rögtön találnak valamilyen római kori „csöbröt”! Smiley) Volt, hogy építkezéseket hiúsított meg, hogy egyedülálló leletekre bukkantak a szinte egész város alatt futó pincerendszerek feltárásakor. Hát ez esetben is ilyesmi történt; a vízlépcsőnek tehát „mennie kellett”… Mindenesetre jó, hogy néhány kép őrzi még az emlékét ennek a szép térelemnek. (Egy érdekesség: a második képen Édesanyám látható fiatal korában a vízlépcső előtt – ami valami miatt lehet, épp akkor nem üzemelt, hiszen nem látszik a víz, vagy csak a korabeli fotó csal, ki tudja? Smiley):

Pécs múltja képekben

A ’70-es években a nagy szanálási, városrendezési reformoknak „köszönhetően” sajnos, több szép épület is áldozatul esett, mint pl. a Postapalota melletti polgári ház is (Kedves pécsiek, ugye, kevesen tudtátok, hogy a posta déli oldalán volt egykor egy szép, patinás kis társasház is…Na mindegy. Én is csak régi fotókból tudom). Mindig valami különös nosztalgiával gondolok ezekre a lebontott épületekre, eljátszva a gondolattal, hogy mi lenne, ha még ma is állnának, a mai generációk is megismerhették volna őket, szép építészeti elemeik az utókornak fennmaradtak volna… De sajnos, örökre elvesztek, elvitték „sírjukba” a békebeli éveket, családok életét, gyermekkorokat … A nagy üresség helyükön már csak keveseket emlékeztet arra, hogy itt valaha otthonok voltak. Csak annak örülhetünk, hogy még több régi épület nem esett áldozatul a szerintem barbár pusztításnak… Holott tudom, kellettek új lakások, irodaházak, áruházak… De mégis. Mi lett volna, ha inkább a régiek megőrzése, felújítása mellett, esetleg csak a valóban bontásra ítélt, nagyon rossz állapotú kis házak helyén épültek volna meg ezek, nem bántva azokat, melyek értéket képviselnek? Miért kellett beleerőltetni 10 emeletes panelházakat a belvárosba, nagy szocreál irodaházakat, stb.? Vajon milyen szépérzéke volt annak, aki ezt akkor eldöntötte? Most már hiába keressük a választ...

Pécs múltja képekben

Egy korabeli látkép a régmúltból (kb. az 1950. vagy az előtti időkből). Jól látható, hogy a dóm mögötti részen, északon nincs még kialakítva az Aradi Vértanúk úti sétány (ennek megépítése a ’80-as években kezdődött és a ’90-es években nyerte el végleges formáját), még állnak a kis házak az út másik oldalán, fecskefészekszerűen szinte beékelődve a meredek partoldalba. Ezeket is végig lebontották, majd megcsinálták – meg kell hagyni, szépen, tetszetősen – az Aradi úti sétányt, ahol az országban egyedülálló, hogy mind a 13 Aradi Vértanú mellszobra együtt látható (a szobrok alkotásában olyan nagy nevű szobrászok vettek részt, mint pl. a pécsi Trischler Ferenc, Rigó István, Bencsik István, Rétfalvi Sándor – a felsorolás a teljesség igénye nélkül történt). Az Aradi utat régen Petrezselyem utcának hívták. Ajánlom a Pécsre látogatóknak megtekinteni, egyszer végigsétálni rajta, miközben közvetlen közelből gyönyörködhetnek a székesegyház tornyaiban, harangjainak kongását hallgatva...

Érdekesség, hogy a négy toronyból három néhány éve ragyogó, aranyszínű keresztet kapott, míg egy tornyon évekig a fényét vesztett, sötét kereszt volt látható. Meg kell hagyni, sokunknak bántotta a szemét, míg mára végre ezt is kicserélték, így most már az összes torony teljes szépségében, felújítva pompázik, sőt, fel is lehet menni egy kis „toronymászásra”, és innét – a pazar kilátást élvezve – gyönyörködhetünk a város szépségeiben és fotózhatjuk azt.

Pécs múltja képekben

Az Indóház tér, a Pécsi Vasútállomás egy nagyon finom épület-ábrázoláson. Amúgy valóban lenyűgöző alkotás, mely a közelmúltban újult meg teljesen, eredeti pompáját visszanyerve. Még ha nem is vonattal érkezik hozzánk, talán egy megtekintést akkor is megér, állítom, az egyik legszebb állomás a miénk. /az állomást tervezte: Pfaff Ferenc, a MÁV főépítésze. (Született: Mohács, 1851. nov. 19.) Nevéhez egyébként számos állomásépület (Szolnok, Nyíregyháza, Debrecen, Cegléd, Celldömölk, Kaposvár, Arad, Kolozsvár stb.) tervezése fűződik, valamint a szegedi MÁV Igazgatóság és a budapesti Közlekedési Múzeum épületének tervezése is, mely utóbbi 1896-ra, a Millenniumi ünnepségekre készült el. De ő tervezte többek között a budapesti Stefánia-palotát és a Műcsarnokot is./


Hársas Apartman Pécs
7629 Pécs, Hársfa út 42.
Balázs Anikó
+36 30 603 64 10
b_aniko2@freemail.hu